Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Katona Imre: Búcsúszavak a Drávaszögről (Közreadja: Lábadi Károly)
A Drávaszög vallási-nemzetiségi szempontból vegyes falvaiban a helyzet kissé másként alakult. A Bácskából beköltöző magyarok jelentősebb része megtartotta ugyan katolikus vallását, de a hangadó reformátusokhoz igazodott, esetleg a vagyoni-társadalmi különbségek megakadályozták az összeházasodást, ám ez önmagában a magyarság arányát nem csökkentette. A Vörösmartra települt katolikus németek idővel elmagyarosodtak, ellenben a délszlávok - részben a céltudatos betelepítések révén - egyre nagyobb erőre kaptak. A görögkeleti és a katolikus délszlávok, valamint a zömmel református magyarok összeolvadása a múltban érthetően vontatott ütemű volt, és időről időre meg is szakadt, de az állam délszláv jellege és esetenként a céltudatos beolvasztási politika egyre jobban elérte célját. Mivel a magyarság polgárosodása hamarabb megindult, mint a délszlávoké, a németek pedig kezdtek elmagyarosodni, majd 1944 után nagyobb részüket ki is telepítették, a drávaszögi magyarság volt, főként a korai egyke révén, a legpusztulékonyabb magyar népcsoportok egyike. Az utóbbi évtizedekben, években már egy-egy százalékkal csökkent az aránya, a délszlávoké egy ideig tartósan növekedett. Napjainkban pedig utánaléptek más nemzetiségek is a polgárosodás és vele az egykézés „útjára", az egy-két nemzedéknyi időkülönbség már elegendő volt arra, hogy a magyarság számbeli túlsúlyát elveszítse, és végleg háttérbe szoruljon. Az erőszakos, háborús események, tehát a külső okok általában nem okoztak annyi kárt, mint a kedvezőtlenné vált demográfiai helyzet. Igaz, az ismert katonai, politikai és szellemi erőszaktételek a magyarság hátrányos helyzetét tovább fokozhatták. Felvetődik a kérdés, hogy egy-egy adott etnikai közösség, népcsoport meddig bír fennmaradni ilyen (többségű) környezetben, mikor és miért szűnik meg azonosságtudata, melyek a beolvadás ismérvei. A zárt tömböt alkotó és teljes önkormányzatot élvező, többletjoggal rendelkező szászok úgy maradtak fenn 700 éven át, hogy szoros kapcsolatot tartottak hajdani hazájukkal. A teljes elszigeteltségben élt Krím-félszigeti németek, továbbá a középkorban a hazánkba települt vallonok, valamint a jászok és a kunok különjogaik ellenére is a többségi népbe olvadtak. Hazai cigányságunknak soha nem volt saját állama, sem egyháza, sőt önálló helysége sem, nem is éltek egy tömbben, sőt messzemenően alkalmazkodtak környezetükhöz, így elvesztették ugyan saját anyanyelvűket, de valójában - egyes szórványokat kivéve - nem olvadtak be. Megmaradásuk alapja a bőségesebb gyermekáldás. Drávaszög esetében a továbbélés és fennmaradás egyik biztosítéka lehet(ne) a polgárosodás eredményeként elért tulajdonlás: sokaknak van hova visszatérni, van miből újrakezdeni, a titoista rendszer nem semmisítette meg a magántulajdont oly mértékben, mint Magyarországon. A drávaszögi őslakosok sok szempontból homogének, míg az újabb jövevények többféle eredetűek, és ezáltal eltérő érdekűek is lehetnek. A jövevények azonban - mint említettük - az átmenetileg kedvezőbb demográfiai helyzet miatt számbeli fölénybe kerültek, sőt a kitelepített németséget is elsősorban ők pótolták, a legutóbbi belháborúban kisebb számban menekültek el hazulról, mint a magyarok, ugyanakkor nagyobb számban tértek vissza, otthonukat gyorsabb ütemben építették újjá; így pályaelőnyük többszörös és tartós. A drávaszögi magyarság napjainkig hagyományos közösségként próbált fennmaradni, sikerrel. Egy viszonylagos homogén népcsoport addig „eleven" közösség, amíg a belső kapcsolatai erősebbek, mint a külső, idegen relációk. Népcsoportunk esetében eddig (részlegesen) adva volt az egységes és folyamatos nyelvi érintkezés, melyet az etnikai-Vallási belházasodás is biztosított; a családi-rokonsági és faluközösségi együvétartozást eddig erősíthette az egyház és az iskola, bár ez utóbbi közép- és felsőfokon már ellene is működhetett. A gyermeklétszám nagyarányú csökkenése ma már alsó, középső és felső szinteken egyaránt bizonytalanná tette az anyanyelven való tanulást és képzést. A vallási közöm- bösödés mellett a református egyházi vezetés szétesett, egysége megszűnt, és az említett 108
