Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Lakatos István: Szilveszter Németh Lászlóéknál – 1972 (In memoriam Sinkovits Imre)
ni, azzal: „Akarsz-e többet keresni, mint a Főmérnök?" „Hogyne akarnék!" Bányákba mentek le, meg ilyen helyekre. „Akkor gyere művésznek!" Az ideál az én koromban Nagy Imre, meg Derkovits; ezek voltak az ideálok. Leköptük, aki pénzt keresett. Senki sem tudta, mennyit keresett Stróbl. Mi nem beszéltünk erről soha, csak a művészetről volt szó. Itt pedig arról volt szó, hogy sok pénzt lehet-e keresni. És lehetett! Rögtön ellátták őket annyi pénzzel, amennyit soha itt művész nem keresett. Akkor megmondtuk, ha mire negyvenévesek lesznek, nem tudnak velük mit csinálni. Mert amit művelnek, azt még a mesterek „taszították" helyre. Az összes diplomamunkát felállították Budapest parkjaiban és közterein, amiket Pátzay „taszigált" helyre valahogy. A diplomamunka mindig a mester diplomázása. Tudod, mit írt Horváth Márton, az a hólyag, az a brosúrás, a volt Szabad Nép-es, aki az Irodalmi Múzeum igazgatója lett később? A nevezetes brosúra! A II. Szocialista-Realista Nemzeti Kiállításra egy előzetes képes brosúrát adtak ki. Az volt a katalógus is. Abban azt írta - ma már a nevét se hallani, a szegény Somogyi Árpád „Agronó- muslány"-áról. Ez is diplomamunka volt; ott állt és a szél fújta a szoknyáját, mert Pátzay- szobornál a szél fújja a szoknyát. Ezt írta Horváth Márton szóról-szóra, nyomtatásban: „Mert az »Agronómuslány« azért a magyar szobrászat legmagasabb csúcsa, mert az agro- nómuslány szoknyájának ráncai között már az új idők szele fúj." Ezt a marhaságot írta - és Somogyi Árpád akkor szegény megdicsőült, a szobrát felállították, ma ott van a Mezőgazdasági Múzeum előtt. Azután mégis egy szerencsétlen ember lett... Annyi munkát kap, hogy éppen tengődik, de egy szegény, elbolondított ember. Nem lehet azt mondani, hogy te leszel a zseni! El kell menni, mint a vándorlegények. Úgy lehet megtanulni a dolgokat. Nem lehet megkerülni... [Később Pátzaynak Németh Lászlóról készített szobrára terelődött a szó.] Borsos Miklós: Érdekes, előbb az Istvánnal beszéltünk, s ő majdnem azonosan mondta, amikor megpillantottam, az az ördögi kép volt előttem, hogy egy zsugorított Horthy-fej. Olyan, mint ezek az ausztrál izék, akik meg tudják zsugorítani a fejet. Németh Ella: Előbb csinálta meg maga a szobrot. Borsos Miklós: Igen, de én meg mertem csinálni Laci koponyáját. O nem meri a formát kimondani. A vonásokat igen, de az egészet nem tudja. Pedig Pátzay jobb volt ennél. Németh Ella: Pedig olyan sokat ült neki Laci, legalább hatszor. Borsos Miklós: Ezt így már azért sem lehet vizsgálni, mert ez egy növendék munkájának se elfogadható. Az is több határozottságot és formai karaktert igényel. Pátzayval is megbeszélem ezt. Hát nem meri kimondani Laci koponyáját. A legelemibb a koponyaforma. Németh Ella: Igen, ez igaz, hogy a fejforma nem stimmel, idegen. Lakatos István: Ella néni, mi az ami stimmel? Németh Ella: A jószándék! Illyés Gyula: Igyunk a jószándékra. Hiány az, hogy ez nem mélyről jön. Borsos Miklós: Az Illyés Gyula portréja. Mentem a múzeumban, háromszor mentem keresztül, s úgy néztem a portrét, ez valakinek a portréja, oda tették abba a kis keretbe. Akkor jött Keresztury s mondta, hogy gyere nézd meg Gyulát, s oda vezetett elé. Ezt a mozgalmas arcot így nem lehet megcsinálni. Pátzay nagyon jó portrékat is csinált, például Pécsi Józsefét. Németh Ella: Különben ez egy örök fájdalma neki. O mondta nekem, hogy „Majd Laci is el fogja mondani, amit Gyula." „Miért, mit mondott Gyula?" „Hogy ennél rosszabb szobrot még nem láttam, mint amit én csináltam róla", mondta nekem Pátzay. Illyés Gyula: Soha életemben nem mondtam ilyet. Borsos Miklós: Igen, ez nem vall Gyulára. Gyula csinált egy gesztust, amit Pátzay elértett. Ilyet Weörös Sándor mondott Ferenczy Béninek, amikor a szép Petőfi szobrot csinálta. Akkor dobták ki a Főiskoláról, a szobor még ott volt a műteremben. Weöres Sanyi, akit ő atyai barátságába fogadott Rómában 46-ban. Ő mutatta be Eliot-nak, akivel Sanyi egy szót sem 2 00
