Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Lakatos István: Szilveszter Németh Lászlóéknál – 1972 (In memoriam Sinkovits Imre)
ményt keresi, de nem akarok belebonyolódni túlságosan. De aki tényleg a népből jött és gerinces tartás van benne, lettlégyen bármely fajta nemzetiségű, az valahol ebbe a rafinált, számára merőben idegen mentalitást igénylő világba beletörik. Borsos Miklós: Nem! Nem! Az én időmben is a főiskolán a többség szegény, vagy paraszt, vagy munkás gyerek volt. Úgynevezett „úri fiú" nem volt talán három a háromszáz növendékből... Azzal kezdték - a Rákosi-érának a bűne -, hogy a fiatalságot elkényeztették, és akkor, amikor Szőnyi Istvánnak egy rézkarcáért harminc forintot ajánlott fel a Képcsarnok Alap, Kondor Bélának ezer forintot adtak egy ugyanolyan lapért; és két év múlva, miután a főiskolát otthagytam, ő négyezer forintért, akkori, 1950-51-es négyezer forintért vett orgonát. Nem tudta, mit csináljon vele. A legkisebb sérülésre összeesik mind. Ezek nem neveltettek arra, hogy valamit el kell érni, és nem az a lényeg, hogy állandóan tapsoljanak nekik... Sinkovits Imre: Miklós, én nem ilyenféle félelemre gondolok, akkor rosszul fogalmaztam. Számomra is, aki már félig pesti voltam, mert hisz Újlakon, Óbuda mezsgyéjén éltünk és élnek ma is szüleim, egyszóval számomra is olyan idegen világ volt a Rákóczi út 21. 1947- ben,... aki kicsikét érzékenyebb lelkületű, az nem tud asszimilálódni, és nem tudja felvenni, mint például Békés Bandi, Kovács Andris, Bacsó Péter, Fehér Imre, aki csak slapaj volt körülöttük - ezeknek ezt a furcsa mentalitását. Ők ugyan a régi polgári világból próbáltak valamit átmenteni, és azt egyfajta szocialistának nevezni, de csak nevezni, mert maguk se tudták, hogy miben különbözik az egyik a másiktól. Ridegen, idegenül álltunk szemben velük, mert őriztünk magunkban valamifélét a színházi művészetről a magyar művészet címén. Ez megint egy más világ volt, mint amiben mint kisgyerekek felnőttünk, és most arra utalok, mert abban neked Miklós teljesen igazad van, hogy bizony érte itt sokk, például Soós Imrét is. Növendék korában főszerepeket játszott, majd amikor a diplomát megkapta, vidékre került és leszoktatták a filmről. Igen meggyorsították az életét, az élete filmjének pergetését... Én úgy próbáltam őket megérteni, hogy valószínűen nekem szerencsésebb az alaptermészetem, mert hisz az is döntő, az egyéniség szerepe az egész kérdésben. Én mindig azt nézem, hogyan lehet talpra állni, persze azért anélkül, hogy nyalni kellene. Büszkén viselem emlékét annak a találkozásnak a szovjet páncélosok között a Parlament egyes kapujánál! Minden szavadra emlékszem Gyula bátyám. Még arra is emlékszem, hogy te azt mondtad: „Nézd meg ezeket az arcokat, ezek nem tudják, hogy mi miért örülünk egymásnak." Ti jöttetek ki a Parlamentből mint írószövetség, én mint Színész-szövetség mentem be, s ott a szovjet páncélosok között, összeölelkeztünk és hát ömlött a könny. Akkor mondtál olyat, amit szégyellek megismételni, de azért magamban őrzöm, mert te mondtad. Nehéz visszamondani, mert azt én el is hiszem, az a nagyképűség, hogy elfogadtam. Utána: „Nézd meg ezeket a derék volgai gyerekeket, ezek nem tudják, hogy mi miért örülünk egymásnak". Sok mindenféle dolog van bennem, ami mindig talpraállított, ami egyéni tulajdonság. Köszönöm drága jó szüleimnek, mert ők nemzettek, hoztak a világra, s ilyenné neveltek. Az adottságaim... Nem mindenki rendelkezik ilyennel. Ilyesmire kezdek rájönni az utóbbi időben, és úgy szeretnék ezeknek segíteni. Elsősorban Soós Imre halálával kapcsolatban jutott ez először eszembe, mert - bűn kimondani - hogy sokkal értéktelenebbek maradtak fenn abból a rétegből, s az értékesebbje hullott el. Valami rájuk zúdult valahol, nem tudom most kinek a kárára írhatom, a társadalom, mit tudom én, az ügyeletes miniszter. Valamit rájuk zúdítottak, amivel nem tudtak mihez kezdeni, aztán utána megvonták tőlük. Persze, ez már az élet gálád alakulása is ám. Borsos Miklós: Tehetség-toborzás céljából kiküldték az idős művésztanárokat vidékre, mindenfelé, gyárakba. Valamilyen ügyesebb fiút, vagy rajzolgatót nem tudom, mit keres98
