Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium IV. (4. rész – fordította Szenyán Erzsébet)
1997 augusztusa Unokaöcsém, Marek Wisniewski Kuala Lumpurban járt. Ezt a várost, Malajzia fővárosát általában a gazdasági csoda példájának, követendő mintának, a büszkeség tárgyának tartják. Marek csak nagy nehezen talált benne könyvesboltokat. „De ezekben is - mondja - csak a következő három szakterület kiadványait lehetett látni: business, számítógépek, selfhealing. Szépirodalomnak, költészetnek, művészetnek, történelemnek nyoma sem volt". A technika nemcsak kiszorította a kultúrát - meg is semmisítette azt. A kálvinistáknál az olvasás vallási feladat, a hívők kötelessége. Günter Grass a Mandelstamot olvasó Celánról: „Olyan érzést keltett, mintha saját életét pihenné ki". Maria Janion azt mondja, hogy az irodalomban két világnézet létezik: az epikus és a tragikus világnézet. Az epika az embert történelmi panorámába, a kultúra freskójába ágyazva ábrázolja. A tragédia az egyént és annak drámáját mutatja be. Már az is tragédiát rejt magában, hogy, miként az élet bizonyítja, a szépséget beszennyezi az iszonyat. George Andreou a New York-i A. Knopf kiadótól elküldte nekem Alex Shoumatoff Legends of The American Desert című terjedelmes, az Egyesült Államok délnyugati feléről írt 532 oldalas riportkötetét. Mi az, ami fölkelti az ember figyelmét ebben a prózában? Nos, a könyvnek a drámai elem hiánya mellett tapasztalható epikai lendülete. A leírás, a gazdag, buja, részletező, de feszültségek, váratlan események, megrázó tragédiák nélküli leírás. Utóbbiak helyett van benne nyugalom, tiszta derű, világos, kifejező panoráma. írni? Az írás nem más, mint „a gerincoszlop ropogása egy szikla terhe alatt". (Tadeusz Peiper). Martin Essin „Beckett és az alkotó folyamat megtapasztalása" című esszéjét olvastam nemrég („Dialog" 5. sz.). Beckett tisztában volt azzal, hogy létezik az emberi tudatnak egy nem verbális összetevője, amely fontos szerepet játszik a műalkotás megszületésében. Ezt a nem verbális részt az érzelmek, a testi integritás érzete, mindenféle benyomások alkotják, amelyeket csak zene formájában, a Zenére jellemző lüktetéssel, ritmussal, tempóváltásokkal, fokozásokkal és halkításokkal lehet bemutatni. Beckett azt mondta, hogy minél idősebb, annál szkeptikusabban viszonyul a beszélt szöveghez. A hallgatás és a csönd értékét hangsúlyozandó, stopperrel mérte a szöveget és az egyes szövegrészek közötti szüneteket. 1969-ben Nobel-dí- jat kapott. Elfogadta, de azzal a feltétellel, hogy nem veszi át személyesen. Tangerben és Tunéziában rejtőzködött, hogy elkerüljön minden ünneplést, interjút, nyilatkozatot. (Reinhart Müller-Freienfels visszaemlékezéseiből. „Kwartalnik Artystyczny" 96/5.) 39
