Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Karafiáth Orsolya: Aláfestés (vers)
Karafiáth Orsolya Aláfestés í. Még nem tudom, mi az, mi visszanéz. S ha néz, hol érzi meg az arcomat. Akárhogy is, csak részletet mutat. Látvány alatti sejtett másikat. E festmény, Művésznő, ez nagyszerű! Ki tudja, mennyi réteget takar. Egyszerre pasztell, akril és olaj - egyszer medál, egyszer vászonnyi fal. Rejtély, ha akt, ha arc, rejtély ha tájkép, s nem attól, hogy csupán én láthatom. Rejtély, ha nincs, ha vélném más jogon - s nem attól, hogy csupán én láthatom. 2. Ha kérdezi, nincs válasz, sem titok. Csak szín alá futó, finom ecset, csak szín mögötti változó fehérség, átfestett áradások, tengerek. E kép alól most éppen jazz szivárog. E kép alól most fáradt film pereg. Mutatja Önt, de engem is, míg vártam, régebbről, mint ahogy megérkezett. Ha kérdezi, nincs válasz, sem titok. Se máz, se másik sík, se új keret. Felül marad, mi kopni úgyse merne. Nézzen, s a kép: enyém. Ettől lehet. 30
