Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11. szám - Gion Nándor: Aranyat talált (regény – III. rész)

- Állok elébe - mondta lelkesen Tölgyesi Mihály, és felállt székéről.- Szedd össze a cókmókodat, rendezkedj be a lakásban, a napokban majd meglátogatlak.

Tölgyesi Mihály mérhetetlenül boldog volt, mégsem állhatta meg, hogy rá ne kérdezzen:- Mondja, őrnagy elvtárs, maga hogyan keveredett ebbe a csürhébe?

Püspöki Sándor nem válaszolt teljes egyenességgel.- Pipogyák lettünk a háború befejeztével. A kakastollas csendőröket félrelökték, az új biztonsági emberek meg csak bambán toporogtak mindenféle garázdaság közepette. Ez különösen a déli határvégeken volt jellemző. A szerb partizánok például úgy sétáltak át a határon, mint én vagy te a Madách tér egyik oldaláról a másikra. Még Szegeden is szabadon garázdálkodtak, embereket raboltak el és vertek agyon. A kommunisták, vagyis az oroszok véget vetettek ennek. Néhány hős partizánt főbelőttek, azóta a szerbek őrtornyokat és bunkereket építenek a határ mellett, és nem flangálnak csonka hazánkban. Igaz, megszállt ország lettünk, de idővel majd kiutáljuk az oroszokat. Ehhez azonban jól képzett, fegyelmezett emberekre lesz szükség.- Ismerek egy jól képzett, fegyelmezett embert - mondta Tölgyesi Mihály. - Velem kornyadozik a zárkában. Glázer Lajosnak hívják, nagyon ügyes besurranó tolvaj, alkalomadtán hasznát vehetnénk. Egy buta félreértés miatt azonban fel akarják akasztani.- Tudok róla - mondta Püspöki Sándor. - Ezen a héten őt is szabadon engedjük.- Egy vasutas is velem nyomorog a zárkában. Becsületes magyar ember...- Azon a marhán nem tudok segíteni - mondta Püspöki Sándor. - Politizál. Öt évet fog kapni.

Tölgyesi Mihály vigyázba vágta magát és tisztelgett.- Mindent megértettem, őrnagy elvtárs. Mérhetetlenül hálás vagyok. Énrám halálomig számíthat. Glázer Lajosra is. Sőt még Csapó János állomásfőnökre is.- Menjél már a fenébe - mondta unottan Püspöki Sándor.

Tölgyesi Mihály halkan fütyörészve ment ki a folyosóra, és ott azt mondta Szögnélküli Jánosnak.- Adja át üdvözletemet keresztapjának. Jó éneklést kívánok neki a vasárnapi nagymiséken.- Átadom - mondta rezzenetlen arccal és értetlenül Szögnélküli János, és elkísérte cellájához Tölgyesi Mihályt.

Tölgyesi Mihály a zárkában már régi nagyképű modorára váltott.- Vasárnap keress fel a Madách tér ötben - mondta Glázer Lajosnak. - Az első emeleten lakom, a nevemet már kiírták az ajtóra. Sárgaréz lapra vésték rá.

Cellatársai úgy bámultak rá, mint egy őrültre, vagy mint egy csodatevőre.- Dehát.. .engem fel akarnak akasztani... - dadogott Glázer Lajos.- Felejtsd el - legyintett hanyagul Tölgyesi Mihály, miközben két piszkos inget gyömöszölt be bőrtáskájába. - Befolyásos barátaim megkapták az üzeneteimet, és beindultak. Az imént tárgyaltam egy rendőrtábornokkal, én még a mai napon ki25