Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11. szám - Tandori Dezső: In mem. J.A. és Sz.L. (versciklus)
Miből? Nem is. Inkább mire. Telefon, ne csörömpölj, időm ne vidd, oly kevese egy napnak, mi enyém. Ölj meg inkább orvul, botorul, bátorul, bánom én, de elmémre az éj borul, ha délután ölén nem nyughatom, Kasztárc Manó fotóit lesve tévén, vagy a Külcelleg-Buccano meccset nézve. * Nagy ívén, Sors, ha vagy, reptesd el ilyen áldásaim, nem átok egy se, csak - tudjátok - a kín kínja így adni rátok! „Egy lábos lencse" - érthető lenne: kultúrörökség alapon, de hát T. Dezső ily olcsón nem adja kincsét, nem, egy hűtőszekrénybe pállott, penészes lencselevest kiöntenem: már ez is átkok átka, már mit se, ezt se tudom megtenni jó napokig, szemetet levinni kukába talán hetekig, tán hónapokig, stílusbravúrt is utálva mondom ezt. De ha gyáraim működnének, abból se élném végig piám, rezsim, és már a ló se remény. Hát kénytelen vagyok eltűrni, mit a sors rám ró - például - veletek, pár dolog s lény van még... De jaj: MODERATO!! * Mármint: ha bárki, bármikor, bármivel! 4
