Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Bence Erika: Az eltűnt város regénye (Végel László: Peremvidéki élet)
dogtalan peremvidék szemlélődő polgára a város jellegzetes és átalakulásaiban sokat tükröző pontján, azaz a „néhai" Domstädter (s a másság érvényét degradáló folyamatok eredményeként azóta már „Zágrábéként is „megboldogult") cukrászda előtt állva, a teljes irónia létállapota felé fordul. Miközben „edzik az acélt" és „fényesítik a pengét" körülötte, nem meri kimondani, hogy immár egy „lassan süllyedő piszkos, balkáni városban" áll. (A Dornstädter cukrászda: Közép-európai nosztalgiák, 79-82. o.) A következő terjedelmes tanulmány (Hatvannyolc) a hatvannyolcas események újraértékelését jelenti: leszámolást a hozzá kapcsolódó élmények heroizmusával. A bevezető szöveg, de a szemlélődés teremtette és esszészerű történetek alkotta „városregény" több pontján is felmerül '68 eszméjének ha- zugság-mivolta. PL: „az egyetemistatüntetések elfojtása azonban feltárta, hogy a társadalom mégis piszkos alkut kötött a hatalommal" (21. o.), vagy: „Az Attüntetések (Végei először 1984-ben, majd 1993- ban az Újvidéki trilógia második darabjaként megjelent regénye - B. E. megj.) hőse csupán meg akar valamiben kapaszkodni. A mumifikált, a befagyasztott történelmi időben megidézte egyetlen eleven emlékét, 1968-at, azt az időt, amikor megcsillant előtte a változás délibábszerű esélye. Először életében. De kiderült, ez is csak látszat volt, mint az üres újvidéki polgári tér." (81. o.) Ki fogja egyszer majd tárgyilagosan leírni az egypártrendszer mindennapi rituáléit, amely rabul ejtette a szavakat, a mondatokat, a beszédmódot? - teszi fel a kérdést már idézett Közép-európai nosztalgiák című írásában. A krónikaként jegyzett zárótanulmány a szocialista egypártrendszerű társadalom rítusainak és beszédmódjának (pontosabban: hazugságszótárának) leírása: a '68-as eszme bukásának története és az azt követő évtizedek történéseinek elemzése. A modernizmus és az urbanizáció térhódításaként is értelmezett hatvannyolcas lázadást az „idealisták drámájának" tartja: „...akiknek az elégedetlensége azzal kezdődött, hogy kevesellték a szocializmust, és azzal a megrázó felismeréssel folytatódott, hogy a szocializmus összebékíthetetlen a demokráciával (...) Hatvannyolc tehát a baloldali erkölcsi magatartás nagy felbuzdulását és kétségbeesett összeomlását jelképezte, ennek romjai alatt kellett keresni a szabadság liberális fogalmát." (140. o.) Mindezért Végei - Adam Michniket idézve - hatvannyolcat kényelmetlen évfordulónak tartja: a modernizmus túlérett gyümölcsének, „fata morgana"-jának. Hatvannyolc kényelmetlen évforduló, hiszen eszméinek bukása egyértelműen a kilencvenes évek kataklizmája felé mutat: a hatalom „az egyenrangú polgárok államának" illúziókeltésével kerülte meg a kisebbségi különjogok elismerését, a társadalom univerzalizálódott, „a sokszínű világnak az államon belül egyszínűvé kellett fakulnia." (164. o.) Ezzel párhuzamosan süllyedt el a modern és multikulturális fellegvárnak képzelt Újvidék a balkáni nemzetállam sötét bugyrában, és lett naiv polgára hontalan lokál- patriótává, örökösen peremvidéki, irodalmával a senki földjéhez tartozó. (Forum, 2000) Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja. 124
