Forrás, 2001 (33. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Tandori Dezső: „... inkább csak úgy önmagában...a határban“

nalban, ezért beszélgettem el olyan jól. Dublin megadta ezt a jó magányt, fejem áztattam esőkben, nem vettem fel sapkát se, vasárnapos kihaltságban, mint J.A. a palánkok mellett, autóiskolás (!) kamioncsonkok mellett, zsákolt krumpli, ládázott répa kis halmai, faszén papírzacskói mellett haladtam jó magányban, persze végig Nagy Teljesítmény volt, drága likőrként inni a kommersz francia bort a parányi üvegből, a tenger szürke volt, tarajlott, nem volt különb, sőt, mint Tihany félszigetének tövénél a nagy kövekkel, mindegy, hogy Yeats tornyát csapkodták volna a hullámok, mindegy, hogy a „spriccerek" elől összetársa- sodva „menekültünk", idegenek. Nem volt mindegy a nagyon zöld rögbipálya, melyen - váratlan ajándék! - átvághattam, hogy megússzam a kerülőt, miért kellett megúsznom, az enyém volt a világ minden ideje négy napra, háromra, mégis. Más ritmus, más téma? Nem tudom. Mészöly völgye jut az eszembe az ötvenes-hatvanas évek fordulójáról, mentorom volt nekem akkor ő, jártam nála. Bérelt kis ház a határban. Szekszárdon át haza. Fene emlékszik már ezekre a részletekre. Csak a korsó víz, a dió ... a szomszéd átköszönése. Ittunk is valamit? Ilyen dublini mennyiséget? És amit Mészölytől idézel: hogy a lét „tudományának" általános fogalmaival megjeleníteni ezt a mi itteni „speciális" létezésünket ... igen, ahogy nagy Joyce-évforduló volt, sőt, meglehetősen sok azévi (ismétlem, 1994) dublini, egyáltalán, írországi tartózkodásom során (Belfast, Cork, Curragh, Roscommon, Galway, Mallow, Punchestown, Navan, Leopardstown, ki ne maradjon Westport, Limerick, Tipperary ... ! ahol messze volt a falu, naná, mert a vasútállomástól dízelkordéval, vissza taxival, az ír taxi, régi álmom volt ... ! tessék, megvalósult ... kellett a lópályához visszamennem, kár volt szobát foglalni, maradhattam volna az állomáson, Limerick Junction, vonat amaz évszakban Tipperarybe nem közlekedett, de nem bántam meg azt az egy éjszakát, a verseny után gyalog mentem haza az országút mentén, jó volt, régi emlékek, más ritmus, visszafiatalodtam negyven évet, de mégse, nem, nem, minden ugyanaz maradt, ami volt, csak még jól volt, a 9-szer 7-ben nekem már nincs jól, s ez így van jól; annyi minden volt álom-jói, hihetetlen-jói, ne tovább!) bárholi Joyce-ünnepet láttam, a messenge boyok (csak Karinthynál láttam e nevet! jól írom?) biciklis versenyét stb., hát ahogy azért Joyce, ez kivételesen ki van elemezve, Joyce ki van, az ír életet a „görög élet", a polisz nagy fogalmaiba is átteszi, vagy Gulliver valamelyik világába, anélkül, hogy jelképes lenne, láttam a széttépett szekfűket a rémes-véres robbantás emlékműve környékén, egyik fél gyalázta a másikat, fogja gyalázni, mosolyogtam csak, hogy „békefolyamat" ... igen, a helyi létezés, be sem fejezem. Része-e a magyar Joyce-szöveg megalkotója, Szentkuthy Miklós a mi itteni helyi létezésünk evidenciájának? Hogy ezt elemzem, kevés a helyismeretem, a Szentkuthy-tudásom, de amit ígértem Neked, Laci, hogy könyvedből kiindulva írok Nektek Szentkuthyról, azt állom - és napló a formája eddig. Közbeiktatom, amit Nálad lelek, aztán az Alázat újabb átlapozása következik, írtam róla egyszer már, elolvastam, ez most új találkozás lesz. Előrebocsátva: Szentkuthy még ma sincs itthon úgy, ahogy kellene, úgy, ahogy nála kisebb, tőle eltérő formátumban, vele azonos rangban mások itthon vannak, s nem tudom, épp könyved egyik részlete (az abbahagyásról vallott vala a csak-a-munka világáról) riasztott el, hogy én itteni létezésről, útról, abbahagyásról stb. beszéljek. Jó volt, hogy ott volt a dízeles targonca, bevitt a hotelomhoz (messze volt Tipperary és jócskán zuhogott az eső), kis belső udvarra láttam, tetőkre, az ott szemközt a champion ugrózsoké papájának a háza, mondták, az ezredesé ... Tipperary pályája jó volt, csak tkp. Limerick-Juncti lenne a helyes neve, de ki beszélne így, ha Tipperaryt is mondhat, éljen az oldottság, az otthonosság, éljenek a nagy fogalmak, s való igaz, ne szürkítsük el azt, ami színes, Tipperary - maga egy legenda! Jó, persze, nem abban az értelemben, hogy mit tudom én Showfire Crackle „Busty" Five Novices' Chase Class F 0-105 rated ... vagyis a túlzott szakszerűség (ez az aznapi tipperary-program, „a menü", „the card" egyik fogása volt), és nincs kifogás. Lehet viszont 1 árva szál ír fontba' játszani, Laci.

102