Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 10. szám - Tolnai Ottó: Jégzsinór (A Járásszéli naplóból)

Tegnap valójában verset szerettem volna írni. A tiszavirág (tegnap reggel fürödni voltunk Adorjánnál a Tiszán) petite morte-jával szemben, a mamut grande morte-járól. A masztodonok, a mamut nemi életéről. De végül eldobtam az egészet. Mi is történt?

Estefele átandalogtunk a szomszédékhoz. A nap, mint mondogatni szoktam, akár a japán zászlón. Talán sosem készült szebben alábukni. Volt még fél órája, hogy elérje a horizontot Kishomok és Kispiac, illetve hát Szabadka magasságában.

Magyar László levéltáros barátomat legtöbbet Szabadka (Palics illetve Ludas, mert, ahogyan én ókanizsai, ő ludasi volt) és Kanizsa kapcsolatai felől faggattam. Sokszor sötétedésig álltunk ott a Vértó sarkánál, ott, a későbbi újságosbódé körül (amelyet mellesleg majd kilő a NATO), és arról faggattam, hol is vezetett valójában a Kanizsai út, hol is közlekedtek a régiek - gyalog, lovon -, minden bizonnyal azért, hogy palicsi feleségem kapcsolatai mellett saját viszonyomat is kiépítsem a Vértóval, Palicsfürdővel, illetve, hogy valamiféleképpen bizonyítsam egybetarto- zásukat, egybetartozásunkat.

Egész gyűjteményem van ilyen jellegű értesítéseiből, jellegzetes papírosaiból. Nem állom ki, hogy az Őskanizsai cikk, illetve hát a Széchenyi-idézet mellé ne másoljak ide még egy a postához, a fürdőhöz és a színházhoz kötődő információját is (annál is inkább, mivel egyesek szerint a Kráhl név valójában a nagy filmes Kordáék neve), utána majd csak visszatalálok eredeti témámhoz, amelyet különben is már az egész végére szántam volt eredetileg is:

A palicsi postaállomás 1870-ben jött létre: Palicsfürdő bérlője és partnere Kráhl Jakab ókanizsai kereskedő.

Kráhl Jakab és Hoffmann Sándor (ókanizsaiak) 1870. junius 1-én évi 5.000 forint összegért a várostól bérbe veszik a palicsi fürdőt a hozzátartozó épületekkel.

1891-ben Ókanizsáról érkezett Palicsra Bátossy Endre társulata, előadások a nyári színpadon (színkör); színészek: Völgyi Katica, Füredi Károly, Olasz György (Bátossy Endre igazgató). Előadták például: Nagymama, Papageno, kanári hercegnő stb.

Tehát átballagtunk a szomszédékhoz. Azt hittük fejnek. Majd aztán sámlikra, tuskókra ülve, miközben a gyöngytyúkok fölröppennek az óriás, kiszáradt ecetfára (az olajfán kívül itt semmi sem marad meg a tanyák körül), anekdotázgatunk (felénk ez a dalolgatást helyettesíti minden bizonnyal) éjfélig. De már a kukorica- tábla sarkánál észrevettük, sürgés-forgás van odaát.

A Nyakúék (a Kracsunok például Hasúak voltak) kocsi után kötve elhozták a szomszédhoz folyatni tehénkéjüket. A Nyakú mellett ott ült a bakon tízéves kislányuk is. Mire mi kényelmesen odaértünk, a szomszéd már ki is vezette Bandit, a tonnás bikát. A tanya mögé húzódtunk, volt ott ugyanis egy lapály. Ez volt a szomszéd: hágdája. A böhöm bika azonnal próbálkozni kezdett a tehénkével, de a tehénke állandóan elfarolt. Olykor nem is bántuk, mert úgy tűnt, csontjai-izmai nem fogják elbírni Bandi tonnáját. A szemünk előtt fog összeroppanni. A földbe süllyedni. Mi férfiak csoportba verődve az egyik szárkúp tövében szellemesked- tünk. Az asszonyok az istálló meleg falának támaszkodva, kissé messzebbről fi34