Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Tolnai Ottó: Jégzsinór (A Járásszéli naplóból)
A fácán és a szélkiáltó tojása a legtompább. Legtojásdadabb, lehet így mondani? - kérdem. A feketerigó tojását szeretem legjobban, mondja. Miért? Kérdem. Azért, mert... Az én madaraim, szárnyasaim, ha jobban megfigyeled a fejüket, mind tojnak. Tojás közben vannak elkapva. Megmintázva. Belegyúrva az agyagba. Azért csodálkoznak ennyire. Ilyen bambán. Tehát mindegyik alatt ott lehetne a tojás. Ahogy most már ott is van valójában. Mert látod, sorban megtojtak. Nem én. Ok. Bukválisan. Gyerekkoromban, mondja, szinte teljes gyűjteményem volt: 40 féle tojás. Megütöttük tűvel (zsákvarrótűvel), kifújtuk, ki még az ökörszem tojását is (azt persze gombostűvel ütöttük meg). Milyen az ökörszem? Milyen az ökörszem tojása? - kérdem. Az amforákon való munka - az amforákat csak én csinálhattam, mert csak nekem volt olyan hosszú karom - egyfajta bevezetés volt a tojásokhoz. A zárt tojásban felgyülemlő nagy hő (4000 fok Celsius) azért nem robbantja szét őket) mert azokat is megütöm tűvel, szöggel. Nem robbannak szét, csak finoman megrepedeznek egy kicsit. Míg mesél, mondom, maga is tyúkká, valami gázlómadárrá változik. Megnyúlik a nyaka, maga alá bámul, csodálkozik. Annyira azonosul velük, hogy el kell hinnünk, nem holmiféle ügyeskedésről, formálásról van csupán szó, el kell hinnünk: ő tojta ezeket a tojásokat. Agyag Peti. Igen, ezen még ő, Ozsvár Péter is csodálkozik. Minden tojás más, magyarázza tovább. Ha kikeltek a kiscsibék, nagyanyám aztán szépen bevarrta, összevarrta - bestoppolta a kotlós szemhéját. Mert különben majdnem mindig kiválasztott egy kiscsibét, leginkább feketét. Rasszista minden tyúk, mondja elgondolkodva Peti. Kiválasztja és aztán szépen, módszeresen agyonveri éles csőrével, szarucsákányával. A kotlós szemének bevarrása számomra is megrázó, alapvető gyerekkori élmény, mint később majd a filmen látott, Dali és Bunuel által borotvával kettévágott szemgolyó, vagy Eizenstein nagy lépcsőjelenetében, az a kilőtt szem. Tehát egyfajta korai, természetes, szerves dadaizmusról beszélhetnénk. Igen, mi valójában nem a kiáltványok, izmusok alapján lettünk dadaistákká, hanem miközben nagyanyánkat néztük, ahogyan bevarrja a kotlós szemét... A tojás, ez a legegyszerűbb forma, az író számára is sokkal nagyobb kihívást jelent, mint első pillantásra gondolnánk. Az író a szó szoros értelmében írja a tojást - írott tojásokat készít. Noteszomban Peti feljegyzett mondatfoszlányai után, ilyen szavakat, feljegyzéseket találtam, minden bizonnyal Agyag Peti szavait továbbgondolandó kerültek ide. Tojásdad (ellipszishez hasonló, elnyúltan gömbölyded); tojásidom; miért mondják mindig, ha nagy jég esik, hogy galambtojás nagyságúak?; tojáskérdés, mármint, hogy mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás; hangyatojás (József Attila: A bábok között elaludt a hangya, Szél a bábokat most el ne fúdd); hímes (talán legszebb szavunk); patkóit; Kolumbusz tojása; tojástánc (olasz népi tánc, amelyet a tojások között járnak, a Tolnai Világlexikon közöl egy érdekes képet a tojástáncról); tojáson táncol (kényes, veszélyessé válható helyzetben van)... 25
