Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - A 90 ÉVES FALUDY GYÖRGY KÖSZÖNTÉSE - Faludy György: Szabadságheg
A 90 esztendős Faludy György köszöntése Faludy György Szabadságheg Mint a néhány hónapja Londonban újraindított Irodalmi Újság szerkesztője, hivatali szobámban ültem 1957. június 21-én reggel. Éppen az ENSZ bizottságának jelentését olvastam a magyar forradalomról. Megállapították, hogy „spontán nemzeti felkelés" játszódott le. A szovjet támadás Nagy Imre törvényes kormánya ellen irányult. Kádár János a forradalom vívmányainak megőrzését ígérte, és lábbal tiporja őket. Átmentem a szomszéd szobába, hogy Aczél Tamással meg Pálóczival megbeszéljem, mit közlünk e szép és semmirevaló dokumentumból, mikor Ignotus bejött a másik ajtón. Kezében papírlapot tartott.- Sem rádiót, sem televíziót nem hallgatok, mondta szemrehányóan. Este háromszor telefonáltam, hogy hívj fel. Nem hívtál. Akkor jutott eszembe: latin tanárnő háziasszonyunk mondta, hogy egy férfi háromszor telefonált, de nevét nem volt hajlandó megmondani. Persze! Azt mondta: Ignotus.- Emlékeztek Gáli és Obersovszky perére? kérdezte Ignotus.- Hogyne, felelte Pálóczi. Két hónappal ezelőttről. Gálit három, Obersovszkyt egy hónapi börtönre ítélte a bíróság.- És tegnap, a régi vádpontok alapján, a Legfelső Bíróság mindkettőjüket halálra ítélte. A kegyelmi kérvényeket elutasították. Rémülten néztünk egymásra. Ignotus folytatta: Részlet egy készülő önéletrajzi regényből 29
