Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 9. szám - Bogdán László: A dáridó (elbeszélés)

de nem is tudom miért? éppen erről semmi kedvem nem volt fölvilágosítani az egyre morcosabb N.-t, aki szerint - és ennyit legalább, ha bekerült történetünkbe kénytelen leszek elmondani róla - afféle átnevelő intézetekké kellene átalakítani a Román Népköztársaság börtöneit, s az önállóság és a szabad akarat utolsó szikráit is ki kellene verni az osztályellenség végre rács mögé kerülő alamuszi és aljas egyedeiből, mert csak így lehetnének újra hasznos, mert engedelmes tagjai a szocializmust építő, új világot teremtő társadalmunknak; „persze ez a munka - hangsúlyozta kihívóan az álnok N. - nem könnyű elvtársak, nehéz átnevelni ezeket a renitens disznókat, kulák állatokat, imperialista bérenceket, fecsegő entel- lektüeleket, alamuszi kémeket, az egész osztályidegen áruló bandát, de meg kell legalább kísérelni elvtársak, s mindez természetesen sok álmatlan éjszakájukba kerül majd, mint ahogy nekem magamnak is sok álmatlan éjszakámba került az átnevelés programjának kidolgozása, de meg kell legalább kísérelni elvtársak, mégha fáradtsággal és sok áldozattal jár is, mert az osztályellenség is ember, és meg kell adni neki az esélyt, persze én tudatában vagyok - fordított egyet a szövegén -, hogy nehéz, igen nehéz lesz átnevelni ezeket a disznókat, az imperializmus aljas bérenceit, az elhajlókat, árulókat és spionokat, de meg kell legalább kísérelni elvtársak, hiszen ahogyan a szovjet állambiztonság nekünk mindenben példát mutató egyik vezetője, a lánglelkű Lácisz elvtárs is mondotta volt - a doktornő még emlékszik erre a Láciszra? -, mi nem egyes személyek ellen viselünk hadat, következésképp nem a burzsoáziát, mint osztályt semmisítjük meg, hanem egy elvet érvényesítünk, ráadásul sziklaszilárdan, ezért ha nyomoznak, ne felesleges okmányok és fellengzős stílusú irományok után kutassanak, ne azzal törődjenek, hogy mit mondott, vagy pláne mit tett a vádlott, a szovjet hatóság ellen. Ez majd csak azután lehet érdekes, először okvetlenül azt érdeklődjék meg tőle, hogy milyen társadalmi osztályhoz tartozik? milyen származású? milyen nevelésben, oktatásban részesült? mi a foglalkozása? mert mindez mindent elárul, és azonnal nyílt és kérlelhetetlen proletár őszinteséggel és erővel csaphatunk le rá, mint a rétisas a kisegérre vagy más rágcsálókra. Mi viszont - folytatta vezérdilijét a kitartó, szívós és könyörtelen N. tábornok, és savószínű szeme kérlelhetetlenül meredt az őt különben különösen nem kedvelő elsőtitkár elvtárs arcába - még adunk egy utolsó esélyt ezeknek az átkozott árulóknak, imperialista bérenceknek, dögevőknek, ezeknek a minden szempontból visszataszító és gyanús elemeknek, és átneveljük őket!..." Igen, ezt mondta metszőén N. tábornok elvtárs, és a román börtönök hamarosan pokollá változtak doktornő, kezdetét vette a rabok verése, kínzása, állandó vegzálása. Szadista és őrült vamzerek, elmebeteg ötleteiket megvalósítva, igyekeztek megtörni és megalázni a foglyokat, akikkel, ha nem voltak hajlandók azt mondogatni, hogy az anyám büdös kurva, vagy az Isten le van szarva, meg más efféle ökörségeket, megetették a saját ürüléküket is!... Minderről jóval későbben egy Párizsba szabaduló ellenzéki író epésen jegyezte meg, hogy N. zsenialitása jó évtizeddel előzte meg a Mao zsenialitását, s így aztán Pitesti-en, Máramarosszigeten, Nagyenyeden, Zsilaván, a Fehérkapunál és a román gulág más szigetein, jó évtizeddel a kínai átnevelő táborok beindulása előtt, megkezdődött a foglyok átnevelése!... Egyszer majd, talán nyugod- tabb időben, az e téren szerzett megdöbbentő tapasztalatairól is beszámol a dok23