Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1. szám - Részletek Balázs Ferenc és Christine Frederiksen levelezéséből (A leveleket az angol eredetiből fordította és közzéteszi: Vallasek Júlia)

Berkeley, január 10. délután.

Örülök, hogy „okos" voltál, (túl okos, amint mondtad) és nem hamarkodtad el a választ. Mert bizony nagyon sok dolgot meg kell gondolnunk, mielőtt végleg elhatároznánk magunkat, (és akkor majd megnyílik az égbolt, és elsötétül a nap). Egy percig se hidd, hogy én a dolgoknak csak a napfényes oldalát látom. De azt se, hogy mindent végigszámoltam, osztályoztam, felmértem.

Évekig úgy éreztem, nem találok senkit, akit feleségül kérnék. Talán túl sokra tartottam magam, - nem is tudom. „Kora" ifjúságomban csodálatos szépségű nőt kívántam, és úgy gondoltam, hogy mindent, amit ezen felül nyújtani tud, a lelki értékek stb. éppen csak köszönetét érdemelnek és kész. Szép lány persze van elég. De néhány szomorú tapasztalat megmutatta, hogy amit én valóban keresek, az test és lélek együttes szépsége. És akkor rá kellett jönnöm, milyen kevés olyan lány van az ismerőseim között, aki magához tudna vonni mágneses szerelemmel. Ezért most, mikor benned felleltem azt, akit kerestem, nagyra nőtt bennem a vágy, hogy magammal vigyelek a világ túlsó felére.

Egy csöppet sem kételkedek a szerelmemben. Szeretlek, ezen nem változtat semmi, és érzem, tudom, hogy te is szeretsz. Kétkedővé tesznek viszont a körülmények, melyek hatalmasabbnak bizonyulhatnak szerelmünknél. Ezek a gondok néha úgy eluralkodnak rajtam, hogy alig látom a kivezető utat.

Nem annyira a távolságról, valamint a nyelv és kultúra, a hagyományok különbségéről van szó, ennél sokkal fontosabb és nyomasztóbb a dolgok anyagi oldala. Hadd mondjak el neked néhány dolgot, melyeket sosem titkoltam ugyan, de talán nem is tisztáztam kellő mértékben. Nekem nincs sem vagyonom, sem biztos keresetforrásom. Még lakásom sincs Erdélyben. Bátyám és édesapám rokonai (szegény falusi emberek) nem adhatnak többet az időnkénti szíves vendéglátásnál. Magamnak kell biztosítanom megélhetésemet, mindent elölről kell kezdenem. Talán hosszú évekig igen kevés jövedelemből kell megélnünk. Nem lesz állandó lakásunk. Ha - amint azt sokan óhajtanák - a vidéki egyházkerületek ügyintézője leszek, akkor sokat kell majd utaznom, hogy a falusi szervezetek létrejötténél segédkezzem. Ha a haladó irányzat alul kerül, velük bukom én is, mert lelkiismeretem tisztaságát mindenképpen megőrzőm. Ebben az esetben még ezt, az unitárius egyház nyújtotta biztos kis pozíciót is elvesztem. Akkor újra körül kell majd néznem, hogy volna a legjobb.

Anyagi helyzetem javítására egyelőre csak terveim és reményeim vannak. Én azt hiszem, hogy házasságunkat illetően a végső döntést el kell halasztanunk akkorra, amikor kiderül majd, hogy ezek a tervek és remények valóra válnak-e vagy sem.

Reményeim főként az angol nyelven való publikáláson alapulnak, mert a magyar nyelven való írás keveset jövedelmez. 1. Lefordítom a gyermekmeséimet. Néhányat már közölt is egy angol lap és a legjobb kritikákat kaptam, még bíztatást is a Teacher's Journal kiadójától. 2. Újságírás. Talán mindkettőnknek sikerül valamelyik nagy angol vagy amerikai újsághoz leszerződnünk. Ha történetesen kiadják az erkölcsről írott munkámat, és az sikert is arat, ez nem lesz nehéz, és nagyon jó jövedelmet biztosítana. Tulajdonképpen megtehetnénk, hogy Japá56