Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés
Buda Ferenc Rendkeresés Rá kellett jönnöm, hogy jegyzeteim korábbi címe - „Rendteremtés" - túlságosan szögletes, félrevezető módon pontatlan, de főleg: fennhéjázó. Hogy e kissé kései, de talán még idején való felismerésig eljussak, azért - többek közt - a jeles tudós Agócs Józsefnek (Sopron, Erdészeti és Faipari Egyetem) tartozom köszönettel. Az ő szellemtágító, elmemozgósító tanulmányaiból kicsendülő figyelmeztetés ébresztett rá végleg, hogy legalább a cím hangütését szerényebbre kell fognom. Tudjuk jól, hogy ami rendet az ember teremt maga körül, a feltört vagy tövestül kitaposott ősgyep rendje; a kiirtott élőlények, a domesztikáció révén szánalmasan degenerált állatok, a monokultúrás mezőgazdaság elsivárult rendje; az ön- fenntartásra képtelen világvárosi ember-populációk, a „fejlett" régiókat keresztül- kasul behálózó, kipufogó gázoktól bűzlő utak, a természetes térségeket brutálisan szétszabdaló államhatárok rendje; a jól-rosszul megregulázott, hajózásra alkalmas, de ihatatlan vizű folyók, a belégzésre már-már alkalmatlan levegő rendje. A termelj-fogyassz egyre többet rendje. A tipord le a gyöngébbiket rendje. Az élj együtt - sőt: szimbiózisban - a bűnnel rendje. Nem folytatom. Aki nem vak, látja: ez a fajta rend napjainkban csak fokozódik. Minden egyes ember számára megszüli a maga kényszerhelyzeteit, kutyaszorítóit. Benne vergődöm magam is. Te is. Mindannyian. Ami engem illet: kiszolgáltatottságom ellenére sem óhajtok e rend szolgálatába szegődni. Tudom, hogy van egy másik rend is: egy igazi. Amelyiken nem lehet kifogni, sem pedig erőszakot tenni; amelyik nem ismer alkut vagy megalkuvást, legföljebb még némi haladékot a belátásból fakadó megegyezésre, alkalmazkodásra. S addig is - egyelőre - könyörületet. Összegezve: semmi szükség tehát a rendteremtésre. A rend megvan. Csak rá kell találni. (1999. július 1.) Ma 42 éve, hogy bő egyheti fogda, majd négyhavi börtön után egy kis csapatnyi elítélt társammal együtt Debrecenből átszállíttatván, munkába álltam az állampusztai rabgazdaság korhányi üzemegységében. Addigi életem e legnagyobb kalandja - amely természetesen csak a megelőző négy-öt hónap lázas, majd lehűtött, lefojtott eseményeivel s a rákövetkező öt és fél év némiképp hibernált állapotával, továbbá az 1963-as esztendő számomra pozitív fordulatai24
