Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Balázs Attila: Valóban mi lesz velük
például Hartyándi Jenő meg Czabán Gyuri (totál fölöslegesnek érzem itt lábjegyzetelni ezeket a neveket). Hartyándi a maga megfontolásából csomót kötött a szakállán, Czabus meg a zsebkendőjén, hogy ne feledje valamelyik másnapi teendőjét, leszámítva a kötelező focizást. Grencsó Pisti fotózta-kamerázta a Telepet, Újvidéknek ezt a ma már múltba vesző, szellemileg és másképp is leépülő, átalakuló, kacsás-tyúkos kertvárosát. Hartyándi és Czabán - akiknek feküdt ez a feszt körüli, nem csak zenei „filing" - ugyancsak járta a Telepet, járt bennünket, ott lakókat körbe, megörökítve valamit, ami rövidesen - mert mit jelent pár év? - kámforrá lesz. Marad a lyukas háló, egy elment csapat emléke, holt költők társasága. És más emberek az utcában. Marad a film. Érdekes, hogy bármikor a Mediawave-re utazom Győrbe, mindez mindig eszembe jut. És ettől jobban leszek, ideig-óráig. Ha nem rosszabbul... Tudom, hogy a javaslatom merész, mégis azt szeretném, ha egyszer a Krumplibogár-szobor mellett - vagy annál távolabb, de mindenképp az adott keretben - valahol megtalálná a maga helyét Jovica Fitzgeraldnak, az „eszelős" újvidéki mozigépésznek ha nem is felnagyított, de kicsinyített mása. Még ha ezerszer anakronisztikus is. Talán épp ezért. Alatta ennyi szöveg: JOVICA FITZGERALD, A LEGEMBERIBB ÉNEKES ÉS MOZIGÉPÉSZ TISZTELETÉRE - BARÁTAI. Csúcs lenne, ha a szobor leleplezésének szerény ünnepségén Tolnai Ottó és Domonkos István közösen felolvasna valamit a (doktor úr) VALÓBAN MI LESZ VELÜNK-ből. Utána Domi elénekelné a SOVÁNY BOGÁR-t, kizárólag rövid nadrágban, miközben Tolnai „a parketta ördöge" táncolna, akivel épp akar. És aztán - ha nem is utoljára - halálra innánk magunkat. Úgy maradnánk: mindörökre. A rögzített kamera előtt. Sziveri János, Vojislav Despotov és mások emlékére. Meghajolva várnánk az Oszkár-díjat. Telep IV. (ráadás; addig is) Tolnai Ottó egykori Virág utcai házának udvarát nézzük sokáig a bikavértől elszáradt diófával, csirkék legelésznek alatta, Hamuka a macska felmászik rá. És nem jön le többé. Hang: Domi svédországi fejszecsattogása. Láss csodát! A fa - utoljára még - tizenkét rügyet ereszt. Fele ugyan fekete, de nem baj. 19
