Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Körmendi Lajos: A halhatatlan Tisza (Beszélgetés Dr. Hamar József ökológussal)
Körmendi Lajos A halhatatlan Tisza Beszélgetés Dr. Hamar József ökológussal A Romániából érkező ciánszennyezés elképesztő méretű pusztítása mélyen megrázta a magyar társadalmat. A tiszai katasztrófa iszonyú fájdalmat váltott ki az emberekből, sokan úgy érzik, nem csupán a halak pusztultak el, de a Tisza környékén élők jövője is. Kemény férfiarcok áztak a könnyben, siratták az egész vidéknek életet jelentő folyót. Halászok veszítették el kenyerüket és reményüket egyik napról a másikra, idegenforgalomból élők estek kétségbe a hír hallatára, városok Tiszához kötődő programjai váltak kérdésessé egy pillanat alatt.. Az első ciánadag még a Duna felé úszott, amikor felhívott egyik fotóművész ismerősöm, s feldúltan zokogta, hogy soha többé nem lesz olyan a folyó, amilyen volt, szerencse, hogy ő évekkel ezelőtt végigfotózta a Tiszát, s utódaink majd ezekről a képekről láthatják, mit veszítettünk... A környezeti katasztrófa napjaiban kerestük fel Szolnokon Dr. Hamar József ökológust, a Tisza Klub elnökét, hogy megismerjük a szakember véleményét.- A történelem során hogyan alakult az ember és a Tisza viszonya?- Ha ránézünk a térképre, észrevesszük, hogy a Tisza vízrendszere, vízgyűjtője kitölti a szúkebb értelemben vett Kárpát-medencét. A vizek jelentős része a Kárpátok magasabb hegyeiből ered, itt található a forrásvidék. A víz a hegyek lábától kezdve a dombvidéken át a medence felé veszi az irányt, s aztán úgy folyik bele a Tiszába. Ez többféle szempontból is kitűnően tanulmányozható, egységes rendszernek tekinthető vízrajzi értelemben, hidrogeográfiailag, de az élővilág szempontjából is nagyon jól lehetne tanulmányozni, ha rajtunk múlna. Geológiai értelemben a Tisza hihetetlenül fiatal folyó. Az a folyásirány, amit most ismerünk, körülbelül 8-10 ezer évre tehető, ami geológiai értelemben nem sok. A felső szakaszáról, a hegyekből, dombvidékről lefolyva az Alföldre a Tisza szabadon építhetett és rombolhatott, a saját törvényei szerint, a lehetőségeinek megfelelően kalandos utat tett meg, ami egyrészt vizuálisan is elég izgalmas dolog, másrészt pedig hozzátartozik a folyó úgynevezett feltöltő tevékenységéhez. Tulajdonképpen bekalandozta és fel- töltötte a medencét, s az Alföldön alig található olyan terület, ahol a Tisza vagy a mellékfolyói ne jártak volna. Nagyon sok terület van, ahol látható vagy nehezen észrevehető nyomait otthagyta. Amikor az ember erre a vidékre érkezett, és mint társadalmi lény megtelepedett, egy kanyargós folyót és vizekben gazdag területet talált. Ha letelepedésének a nyomait nézzük, akkor két dolgot veszünk észre: egyrészt azt, hogy a folyó magaspartján telepedett meg (például a honfoglaláskori települések, amelyek most a Tisza partján megtalálhatók, mind a magaspartra épültek), másrészt viszont elkerülte azokat a területeket, ahol tartós vagy számára kellemetlen mértékű volt a vízborítás. Amíg nem volt egy állandó, nagyobb létszámú, társadalmilag fejlettebb, de legalább törzsközösségben élő népesség a folyó mentén, addig a természetes vízrendszerhez való viszonyuk laza volt, nem nyúltak bele annyira a rendszerbe, hogy az bármilyen problémát okozott volna. Az alapvető változást a honfoglalás hozta, mert akkor itt véglegesen megtelepedett egy domináns népcsoport, amely több törzsből állt, s ez a népesség tovább bővült később, például a ku93
