Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Somodi István: A tiszai győző
Mivel a csongrádi pontonhídnál áll a fölöttünk lévő zárás, az iménti pusztuló halak csak a Körös torok alatti zónából származhatnak, de már látjuk az első süllőket is. A szák nem bírja el a hét-nyolc kilós haldögöt, hasa mint egy kézilabda, ikrás aranyhal, pár perce még tele jövendő életek százezreivel. Egyre-másra jönnek fel a süllők, karhosszúságúak, tepsibe való méretűek, jó araszosak vegyesen. Előbb a felszínen úsznak, majd két-három perc és már az oldalukra fordulva, utána rögtön itt a vég. A keszegek valamivel jobban bírják, negyed-fél óra kell, hogy elpusztuljanak. Haladva lefelé a sodrással, végig ugyanezt a filmet látjuk, csak a háttér más, hol a Dongér, hol a Kurca torkolat, majd újra Mindszent. A zárásnál két szarvasi természetvédő kollégával szaporodik a létszám, immár négyünket visz a folyó Mártélynak vissza, sodródunk a pusztulásban. A csanyteleki határtól állandó kísérőnk egy oszlófélben lévő csuka, vele, mint irányjelzőnkkel haladunk, azóta már megérkezett akár a tengerhez is. Sötétedik, mire kikötünk. A méreg aznap éjfélre éri el Dankó Pista városát, a belvárosi temetőben ekkor fordul a sírban Juhász Gyula, és alighanem könnyezik a tápai Krisztus is. A szennydugó vége csak két nap múlva, szombat reggelre hagyja el Körtvélyest és Sasért, nyomában egy jó méteres árhullámmal, az újjászületés reményével. A folyó Csongrád vármegyei szakaszán, a zárásoknál, kis híján száz mázsa halat fogtak ki a halászok. A Szamos torkolata alatti folyón 45-46 halfaj él, harmincegyből leltek itt dögöt. Madárpusztulás eleddig nem bizonyított, a vidrákról csak az apadás után lehet számot adni. Fejekben is kárral járt a cián, morbid vetélkedő folyt napokon át arról, hány évre szól a visszaesés, tíz, húsz avagy harminc év kell e folyónak, hogy magához térjen. Rögvest megjelentek a maguk pecsenyéjét sütők, hortobágyi, dunántúli tavi halat ajánlva a Tiszába. Előkerültek a lombikbébik, akik a szennyezés levonulása után közölték, hogy mennyi tonna kenceficét és pacsulit kellett volna a folyóba bekeverni és a jég alá bejuttatni. Eltekintve attól, hogy a Tisza nem vár a megváltókra, hanem folyik tovább, az alatt a két nap alatt is, amíg Sztalinvárosból odaér a szerelvény a vízpartra, a kockázatokról és mellékhatásokról pedig kérdezze meg... A vész óta végzett próbahalászatok során fogtak élő, bár sérült halakat, a mellékfolyókról elindult a bevándorlás, nyár derekára, az ívási idény végére már okosabbak lehetünk. A kormánybiztos dirigáljon, a kutató vizsgáljon, az őr őrizzen, a haltolvajokat meg úgyis agyonütöm. A természet tudja és végzi is a dolgát, a halászokkal pedig nemcsak Genezáret tavánál eshetnek meg csodák, hanem a Tisza mentén is. A Dongér erősen szennyezett víz. A tiszai katasztrófa alatt azonban mennyország a pokolbélieknek, ennek ellenére nem húzódott ki a hal a folyómederből a torkolat felé. Egy megszákolt, láthatóan életképes halat, amely még természetesen mozgott a ciános szennyben, bevittünk a „tiszta" vízbe. Megfordult és visszaúszott meghalni a Tiszába. Amelyből vétetett. Mártély, 2000. február hónapban 91
