Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - CIÁNSZŐKE TISZA - Somodi István: A tiszai győző
Somodi István A tiszai győző Mártélyon élek, tanyánk a tiszai ártér szegélyén, látótávolságra a védtöltéstől és jégzajlásban hallótávolságra a folyótól. A vízhez, a legmagyarabb folyóhoz köt minden: az őseim, a Tisza partjától száz lépésnyire születtem, az iskolák, az első szerelem, a családom. Hetvenhárom ősze óta itt szolgálok, a mártélyi védett terület őreként. Nekem az ártér jóval több, mint munkahely: kenyéradó gazdám az. Aki adja téli tüzelőnket, gombát a fákról, az erdő avarából, hamvas szedret szörpnek szódavíz alá, haliéba való ponty, harcsa, kecsege „szentháromságát", sütni való keszeget és az ünneplő halat, az opálosan fénylő húsú süllőt. A szőke Tisza leginkább áradáskor mutatja meg pusztító erejét. Szülővárosomat 1879- ben döntötte romba, a '70-es, eleddig legnagyobb árvizet homokzsákos diákként már magam is átéltem. Az aszályos években csaknem elfelejtettük, milyen is az, amikor áradásban a folyó az úr a gátak közt, néha azon túl is. Tavalyelőtt november első hetében, Tiszabecsnél egy nap alatt hat métert emelkedve tört rá az Alföldre. A jó Istennel együtt a vízimérnökök tudása és kétkezi munkások szorgalma - köztük Tiszabecs, Milota és Tiszacsécse cigányságáé is! - mentett meg bennünket a bajtól. A „magyar oldal" azért is menekült meg a veszedelemtől, mert a túlparton átszakadt a gát, földönfutóvá téve kárpátaljai magyarok ezreit. A víz nem ismeri el az országhatárokat, a tiszai vízgyűjtő negyede tartozik magyar fennhatóság alá, a fele pedig Erdélyre esik. Nagybánya alatt ömlik 115 kilométeres vad, hegyi rohanás után a Lápos folyó a Szamosba, előtte felvéve a Zazar patak szennyét. A Lápos vízgyűjtőjén egymás alatt és mellett bányák: Kapnikbánya, Ilobabánya, Felsőbánya, Kohópatak, Láposbánya, a sor még nem teljes. A Lápos betorkollása után a Szamos bő száz kilométer után egyesül a Tiszával. Ekkora távot egy nap alatt tesz meg a folyó, felszínén hordva az uszadékot, mélyében, ráérősebben görgetve a hordalékot, vizében pedig egyenletes eloszlásban, parttól-partig és le a fenékig a mérget. A folyón át, keletről is jött már vész bőséggel. A tatárok a muhi csata előtt a Tiszán, majd a Sajón lovaikat átúsztatva verték szét Béla király szekértáborát. 1919-ben a románok keltek át Szolnoknál és Fürednél, hogy ugyanott vigyék magukkal azt, amit a Károlyi-Kun kettős meghagyott még a háborúban kivérzett országból. Ötvenhat novemberében a záhonyi hídon özönlött be a szovjet ármádia. Istennek hála, állt még a híd a kivonulásukban is... A mostani veszedelem hosszában támad, majd két napon, kétszáz kilométerre elnyúlva vonul a hadoszlop a folyó székében. Nincs Julianus barát, nincsenek hírhozók, hogy előre szóljanak: Vigyázat, jön a támadás! Február 7-én hirdették ki a készültséget, s azt, hogy várhatóan rá három napra éri el a cianid szennyezés mártélyi „birtokomat". Három nap bizonytalanságban, halász cimboráimmal - mind megannyi kocsmai biokémikus - találgatjuk, mire ideér, mennyire hígul, Kisköre mit segít, avagy ront a levonuláson, és a Körösök áradó vizében felhígul-e a 88
