Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (I. rész) (Fordította: Szenyán Erzsébet)
sajtó, a rádió, a kiadók, múzeumok, minden, ami tudomány, kultúra, művészet és propaganda ebben az országban. Hamarosan egész tömeg gyűlt körénk. Kofi leült, hogy igyon egy coca-colát, de már ugrott is föl:- Gyere, megmutatom a fényképezőgépeimet! Kinyitotta az autó csomagtartóját, kivett belőle egy bőröndöt. Letette a földre, mellé térdelt és kinyitotta. Szép sorban kiszedtük a fényképezőgépeket, és szétraktuk őket a fúvón. Tizenöt volt belőlük. Ekkor odajött két, kissé kapatos fiú.- Kofi! - kezdte felháborodottan egyikük - megvettük a jegyet, de nem maradhatunk itt, mert nem vagyunk zakóban. Akkor minek adták el a jegyet? Baako fölállt, hogy válaszoljon.- Ide figyeljetek, én túlságosan nagy ember vagyok ilyen ügyekhez. Van itt egy sereg kisebb pasas, intézzék ők a kis ügyeket! Nekem az állam dolgaival kell foglalkoznom. A két fiú imbolyogva távozott, mi meg elmentünk fényképezni. Elég volt, hogy a fényképezőgépekkel körülaggatott Kofi megjelenjen, máris hívogatták az asztalokhoz, hogy készítsen fotót.- Kofi, kapj le minket!- Minket is!- Meg minket is! Kofi keringett, olyan helyeket keresgélt, ahol csinos lányok voltak, beállította őket, kérte, hogy nevessenek, csak úgy villogott a vaku. Névről ismerte a lányokat: Abena, Ekwa, Esi. A lányok kezet nyújtottak Kofinak, de nem álltak fel, a vál- lukat vonogatták, ami itt a kokettálás jele. Baako ment tovább, nagyon sok felvételt készítettünk. Az órájára pillantott.- Indulnom kell. Nem akart elkésni a meccsről.- Gyere el holnap, előhívjuk a filmeket. Felvillantak a Peugeot fényei, s az autó már el is tűnt a sötétben, a mulatság pedig hajnalig örvénylett - vagy inkább ringott. Útban Kumasiba Mire emlékeztet az accrai buszpályaudvar? Leginkább egy rövid pihenőt tartó nagy cirkuszi seregletre. Színek viliódznak, és szól a zene. Az autóbuszok inkább cirkuszkocsikra hasonlítanak, mintsem az Európa és Amerika autósztrádáin suhanó luxus járművekre. Az accrai buszok mintha favázas teherautók volnának oszlopokon nyugvó tetővel. Miután faluk nincs, menet közben enyhet adó szellő hűsíti az embert. A légmozgás ebben a klímában igen nagy érték. Ha lakást akar az ember bérelni, a tulajdonoshoz intézett első kérdése ez lesz: „De van-e itt légmozgás?" Erre a tulajdonos szélesre tárja az ablakokat, és máris érezzük a mozgó levegő kellemes áramát: mélyebbeket lélegzőnk, enyhülést érzünk - újra élünk. 45
