Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - A JÖVŐ SZÁZAD IRODALMA - Fried István: A jövő irodalma: az irodalom jövője

Jegyzetek

1 Márai Sándor több ízben tér vissza A Nyugat alkonya e gondolatára. Az igazi című regényében így: „A polgár örökké szerezni vagy megőrizni kénytelen. Ö (a regény főhőse) már nem tartozott a szerző nemzedékhez, igazában a megőrző, a második nemzedékhez sem tartozom többé." Thomas Mannt követve műfaj nélküli, a művészetbe tévedt polgárnak vélik. Vö. még a Kassai őrjárat alábbi soraival: „Kultúrák, amelyek már csak megőrizni akarnak, elhalnak. Élők kultúrák örökké építenek."

2 Unbegrenzt (Határtalanul) című verséből: „S most zengj, Dal! szívem tüze gyulladj! / Te vagy öregebb, te vagy újabb." (Szabó Lőrinc ford.)

3 „ez a regény egy olyan koreseményt fog előadni, mely »még« nem történt meg, s küzdeni fog a nehéz feladattal, úgy rajzolni tényeket és alakokat, a jövő korszak kül- és belvilágát, hogy az olvasó azt mondja: ez még megtörténhetik."

4 Lengyel Dénessel bevezetést íratott a jegyzetekhez az állami ostobaság. Bp. 1981.1, 535-539.

5 „So schauet bescheidnem Blick / Der ewigen Weberin Meisterstück"...: Nézzétek, hogy szövi a gép / az örök szövőnő remekét. (Eörsi István ford.)

6 Ut silvae foliis pronos mutantur in annos, prima cadunt: ita verborum vetus interit aetas, / et iuvenum ritu florent modo nata vigentque (Mint a futó évvel lombját kicseréli az erdő, / s hull az öregje, a vén szó épp így hal ki, de ifjú- / módra öregszik a nemrégen született, s csupa élet); Múlta renascentur, quae iám cecidere cadentque, / quae nunc sunt in honore (Feltámad sok már feledett szó, és feledésbe / hull sok most kedvelt.) Muraközy Gyula ford.

7 Vö. Andrzej Werner: Katastrofizm. In: Slownik literatury polskiej XX. wieku. Wroctaw-Warszava- Kraków 1993.345-435.

8 Márai Sándor írja az Egy polgár vallomásai záró passzusaiban: „A társadalom, amelyben élek, nemcsak a szellem csúcsteljesítményei iránt közömbös már, hanem a mindennapok átlagának emberi és szellemi stílusával szemben is."

9 Kovács András Ferenc sokszorozza „szerepeit", Lázáry René Sándor esetében változó, Calvus esetében számottévő sikerrel, Orbán János Dénes három izgalmas verseskötet után prózai paródiákkal, olykor borgesi novella-imitációkkal kísérletezik.

10 Octavio Paz 1950-ben adta ki kötetét, amely 1969-ben érte meg hetedik kiadását. A német kiadás számára új fejezettel gazdagította művét. Das Labyrint der Einsamkeit. Frankfurt am Main 1998.

11 Az indián mítosz, kozmogónia és a bolygó zsidó mondája együtt jelenik meg a regényben.

12 1997 óta olvasható magyarul. Az algériai francia, arab és zsidó (nyelvi) hagyományok egymás mellett léte őrződik a bölcselő emlékeiben.

13 Poszler György az Irodalomtörténet 1999. 634. lapján A költőszerep lehetőségei Közcp-Európában című kötetet ismerteti. A magyar líra problémáiról az Alföld 2000. 2. száma közöl tanulmány-összeállítást. Mind az értékelések, mind az „elméleti" fejtegetések vegyes színvonalúak.

14 Vö. például: Papp Tibor: Disztichonok a Disztichon Alfából. Korunk 1999/7.42.

73