Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Lázáry René Sándor: Mozgóképek, öreg nyarak (vers)
A rím a levegőben Megáll - és megcsikordul. Megáll - de megcsikordul, S hasat puffaszt a szélben, Miként pohos nyugágyam, Vagyis: ligézőszékem... (Tán minden jobbra fordul.) 3. Tehát ne várjon ezután se csodát Tőlem már senki... Rátöltöm a szódát, Langy életemhez most költőm a kódát - Bámulhattyátok, böhöm idióták! Mivel varázsló nem vagyok, Se jós, se báva sámán - Csak lígek-lógok itt, Szakadton, elviselten, Mint fád kabát a támlán. Fáradt kabát a támlán... Várom, hogy hozza végre A főúr drága számlám... 4. Hiába. Nem vagyok Javasember, se sámán, Se bölcs párszi, se mágus. Elring az arcom, s felragyog, Mint déli tenger álmán Külön archipelágus. Oly ismeretlen. Messze már, valóban. S akár ijedt acháj A korhadó falóban, Incognitóban Elvagyok. Köszönöm. Néha. Megvagyok. Kánikulában Megfagyok, Mint dilinyós öregúr, Aki feszt gagyog: Elmotyorászgat. 36
