Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Varga Imre: Védettek, védtelenek (Beszélgetés Baráth Tibor szociális munkással)
- Mi állítja meg, fordítja vissza az önrombolást?- A fordulat az belülről jön, nem kívülről. Egy szenvedélybeteget motiválni, hogy abbahagyja, paranccsal nem lehet. Ez képtelenség. Sokan itt esnek a csapdába a segítők közül és tulajdonítanak maguknak olyan tudást, ami nincs, nem lehet. Hiszen a tudás nem az enyém meg a másiké, harmadiké se, hanem egész egyszerűen arról van szó, hogy ha az iszákos egyszer megéli azt, ami nem racionális döntés kérdése, hanem életérzésszerűség, hogy ez így nem mehet tovább. Ha már tűrőképességének a határára érkezett, lehet kezdeni valamit. Akkor, amikor benne megfogalmazódik az, hogy: na ennek vége, újra kell kezdeni. Meg kell próbálni. Persze az egészen más dolog, hogy a „kényszeríteni a jóra" szándékkal, ezt Svédországban fogalmazták így, ezzel lehet egy-két motívumot vagy motivációt a döntés megsegítése érdekében sugalmazni. Svédországban történetesen az illető szenvedélybeteg megzuhant, ugye, a munkahelyén. Ha elmegy elvonóra, akkor tovább alkalmazzák (mert a céhnek az a legolcsóbb, ha kifizeti munkása elvonóját), ha nem, akkor kirúgják. Miután szenvedélybeteg, még kevesebb munkanélküli járadékot is kap, mint az, aki egészséges. Azért amikor végiggondolja a helyzetét, lehetnek olyan motívumok, amik a döntését befolyásolják. De a döntés az övé. Visszautalva a felvételi beszélgetésre, mi ezt a döntést keressük. Akkor kiderül, hogy ezt már tízszer meghozta. Évente egy alkoholelvo- nóra elmegy tíz éve. Szegénykém, próbálgatja. Amikor megkérdezik, hogy ez a tizenegyedik mitől más, mint az előzőek, akkor már ő is gondba esik, meg mi is. Mert azt várjuk, amit mond, abban van-e valami újdonság, hogy tényleg történt-e valami tizenegyedszerre vagy nem történt semmi. Vagy csak rutinos, mert tíz alkalommal már kitanulta minden csínját-bínját a világnak, bármiről kérdezem, tudja, mit kell nekem mondani, hogy megelégedjek. Annyira iskolázott már. És akkor mi, a felvételről döntők elkezdünk kellemetlenkedni, mert egyre szemetebb és keményebb kérdéseket teszünk fel, és a jelentkező beleizzad. Szóval, ezek azért kemény menetek is tudnak lenni.- Mindkét félnek.- Mind a két félnek. Az igazság az, hogy elég sokszor hozunk nemleges döntést. Tehát, hogy nem ide való a jelentkező, és a felelősséget azért föl kell vállalni. Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogyha elutasításunk után visszaesik, nem azért esik vissza, mert mi nemleges választ adtunk, hanem azért, mert nem volt komoly a szándéka, mi tehát jól döntöttünk. Az igazán kellemetlen találkozás az, hogy: „Látod, még mindig józan vagyok, és ti nem vettetek föl." Szóval, ez az igazi. Ez. Na, ilyen élményem még viszont nem volt.- A ti csapatotok tévedhetetlen?- Nem. Ez így történik. Vagy hát nem jött vissza, aki józan maradt. Ennyi.-A tizenkilenc lakó mennyire állandó létszám?- Állandóan cserélődik. Újak jönnek, a régiek mennek. Leginkább azért mennek, mert visszaesnek.- Van úgy, hogy visszaesés után megint jelentkezik a beteg?- Nincs mód visszaesésre. Illetve van mód, de nem itt. Folyamatosan ellenőrizzük az absztinencia tartását. Itt a szonda. Ha ez az elektromos bejelez, akkor megfúvatunk egy üveget is. Ha mind a kettő pozitív, akkor megköszönjük az együttműködést és ki kell költöznie az illetőnek.-Azonnal?- Hát, állapotától függően. Itt nincs éjszakai ügyelet. Ha eddig jól megvolt, egy kis nyugi, majd elmegy holnap reggel, ha erőszakos, garázda, akkor azonnal. Úgy működik a dolog, hogyha ő önként és saját szervezésében elmegy elvonóra, vagy befekszik egy kis méregtelenítésre vagy nyugtató kúrára két hétre, mondjuk, utána lehet szó felvételi beszélgetésről. Tehát kiköltözött, de újra jelentkezhet felvételi beszélgetésre, ha pedig felvesszük, az itt eltöltött idő már levonódik a két évből. Na most, visszakerülni úgy lehet, hogy meggyőz bennünket arról, ő ezt most tényleg hót komolyan gondolja, ám az első 65
