Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Calvus, Caius Licinius: Versek (Kovács András Ferenc műfordításai)
Caius Licinius Calvus * Versei i. O, Pons Fabricius, te hű, kecses híd! Hányszor jártam a hátadon mogorván, rajtad hányszor elácsorogtam egykor! Hányszor vártam a kedvesem remegve - jaj, Tertullia mégis egyre késett... Hányszor lestem a lépteit s a hangját, ó, Potis Fabricius, csodás alakját hányszor véltem a nyugtalan tömegből már-már végre kiválni, fölragyogni - ó, Pons Fabricius, milyen kihívó, s még milyen fiatal vagy így, amint szép könnyedén a beteg szigetre szökkensz! Ó, Pons Fabricius, te tudhatod, hogy mennyit néztem a tóduló habokba, míg Tertullia tétován, de megjött. Mennyi boldog időm veszett a lomha árba - s folyt tova búsan! Almaimmal hosszan ballag alattad át a Thybris, ó, Pons Fabricius, te hű, kecses híd! II. Lucullus, étkes bácsikám, zabálj mályvát, céklát, salátát, hagymaszárt, sovány sóskát - tán futja még spenótra is vagyonkádból... Hagyd másra már a márnaszószt, a bormártást, a pávahúst, az osztrigát, homárt, gombát, kappant, murenát, szűz kocának méhhurkát! Hagyd másra, mert csikarni fogsz megint -foslatsz, * Caius Licinius Calvus (i.e. 82-i.e. 47?) előkelő plebejus családból származó római szónok és költő, Catullus legjobb barátja. Irodalmár barátaival együtt elhatárolta magát Caesar és Pompeius politikai törekvéseitől. A szónoki pályán Cicero vetélytársának számított. A fiatal, művelt ifjak körének, a „neoterikusok" néven emlegetett csoportnak irodalomelméleti megalapozójaként kedvelt költő maradt az augustusi aranykor idején is. Számos költői művéből mindössze 155 vers, illetve 22 töredék maradt ránk. 40
