Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 5. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (V. rész) (Fordította Szenyán Erzsébet)

Éjjel 3.00 óra Enugu: Kelet-Nigéria miniszterelnökének, dr. Michael Okparának a rezidenciá­ját csöndben, diszkréten veszik körül. Odabenn a miniszterelnökön kívül egy vendég is alszik - Makarios ciprusi érsek. A merénylők parancsnoka mindkét magasrangú személynek szabad mozgást biztosít. Enuguban a forradalom udva­rias. Más katonai csoportok megszállják a rádióadót, a postát, lezárják a kivezető utakat. A város alszik. Az államcsínyt Nigéria öt városában egyszerre és sikeresen hajtották végre. Né­hány óra leforgása alatt a kis hadsereg lett a hatalmas afrikai állam igazi ura. Egyetlen éjszaka alatt vetett véget számos politikai karriernek a halál, a letartóz­tatás vagy az őserdőbe menekülés. Szombat - reggel, dél és este Lagos ébredezik, senki sem sejti, mi történt. Kezdődik a város normális élete - kinyitnak a boltok, az emberek munkába igyekeznek. A belvárosban nem látni katonaságot. A postán azonban közlik velünk, hogy a világgal megszakadt az összeköttetés. Nem lehet táviratot küldeni. A városban keringeni kezdenek az el­ső pletykák. Leggyakrabban az, hogy Balewát letartóztatták. Hogy a katonaság államcsínyt hajtott végre. Megyek az egyik, Lagos Ikoy nevű negyedében álló laktanyához. A kapun automata és gépfegyverekkel felszerelt katonák jönnek ki­felé dzsipeken. A kapuval szemben már egész tömeg verődött össze mozdulat­lan, szótlan emberekből. Az asszonyok, akik abból élnek, hogy az utcán főznek és árulnak egyszerű ételeket, itt is fölverték füstölgő főzőalkalmatosságaikat. A város másik felében gyülekezik a parlament. Az épület előtt sok katona. A be­járatnál mindenkit ellenőriznek. A parlament háromszáztizenkét tagja közül csak harminchármán jöttek el. Az egyetlen jelenlévő miniszter, R. Okafor azt ajánlja, hogy halasszák el az ülésezést. A megjelent képviselők magyarázatot követelnek: Mi történt? Mi történik? Erre bejön a terembe egy nyolc fős katonai járőr, és szét­kergeti az egybegyűlteket. A rádióban zene szól, híreket nem mondanak. Elmentem az AFP tudósítójához, David Laurellhez. A sírás fojtogatja torkunkat. Nagyon peches pillanatok ezek egy újságíró számára: világraszóló hírek vannak birtokában, de nem közölheti azokat. Elindultunk együtt a repülőtérre. Tengerészgyalogság őrzi. Minden ki­halt, nincsenek utasok, nincsenek repülőgépek. Visszafelé menet föltartóztat minket egy katonai őrosztag: nem akarnak beengedni a városba. Hosszú vita ve­szi kezdetét. A katonák udvariasak, szívélyesek, nyugodtak, jön egy tiszt, és elen­ged bennünket. Sötétségbe merült negyedeken hajtunk keresztül: továbbra sincs világítás. Csak a kereskedők világítanak kis bódéikban gyertyával vagy olajmé­csessel, ezért aztán a város messziről úgy fest, mint temetői fasor halottak napján. Éjszaka is fülledt, párás a levegő, az ember szinte megfullad. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom