Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Tandori Dezső: Vallomás Weöres Vándornak; Hölderlés; Páris hida(j)i; Szarba ment, jó, persze-nem-jó, de az se; Hézz; hézz ide (versek)
Tandori Dezső Vallomás Weöres Vándornak Hitbizomány: hitvány elemeket foglalkoztattam magamban Létező vagy Nem Létező „Czélok Érdekében", tudok hát mindnémelyekről, valamenny olyunkról, ki bensőnkben így Lak(már)ozik, tudok már. És ezzel minden meg van mondva, Egsapkás. Kanállal a hideg nokedli: ennyi egy öröm csók út-társ orczán, látás ennyi: ne is! Senki és semmi ne lenne: ennyi: ugyan! Kik mégis valamik-valamik valának Neked, W. Vander, égi kék sityakos, tudák: ők Neked igenis vannak, jó, de mi akkor, hogy senki-semmi téged ne (c)zavarjon: ez: némelyekről és némikről egyáltalán T(h)e - he! nem akarsz, özönnel nem akarsz, egyszerűen nem Akarsz többé, hogy mily félék. Mondani ezt Te(h) nem Akarod. Inkább semmi, mondod, és Senki! Vagy bármi változatban. De panasz szó, legföljebb ha bokádba nyilall a Vándorlás, ne hagyja el szád, nem fogja elhagyni, ez az egy legalább nem fog elhagyni, Látod, és erre készülsz, ez nem fog elhagyni majd soha: hogy ajkad egy szó nem fogja elhagyni, szemed nem fog heti- és napilapok zaftjába bámulni, hát hagysz mindenkit, úgy hagysz, hogy hagyjanak így, ahogy majd szó s látvány elhagy, s ez nem. Hölderlés A Vándornak tovább Hogy ez, s hogy ez nem fog elhagyni, hogy elhagy: ez a' (v)Vándorlás, nem gugyog kezdete semmi forrásból, nem h(T)udni. Nem fog elhagy3
