Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Alföldy Jenő: Már megint (még mindig) vízügyek (Sárándi József: Korvégkezdeteim)
Már megint (még mindig) vízügyek (Sárándi József: Korvégkezdeteim) Sárándi József nem bánja, hogy Korvcg- kezdetcim címmel megjelent írásai - melyeket könyve egyik fejezetében kisprózáknak nevez - nem állnak össze regénnyé. Gondolom, azért nem bánja, mert valamiképpen mégis összeállnak: összetartja őket a személyesség, az önéletrajzi jelleg, és az, ami csak nyomokban van jelen a könyvben: hogy a versírás hátteréül szolgáló gondolati és életanyagot használta föl sokféle műfajjal kokettáló írásaiban. Az egyik publicisztika az állampolgárt alattvalóvá alázó közéleti stílus ellen. A másik újságtárca a kerítésen kívül nevelgetett gyümölcsfák védelmében. A harmadik kiállításmegnyitó annak a Bállá András fotóművésznek a képeihez, aki terepszínű deszan- tosruhában fényképezte le a könyv hátsó borítóján látható szerzőt, dzsungelharcnak stilizálva így az író közéleti küzdelmeit. A negyedik nekrológból kifejlesztett pályakép Farkas János „néptanító tanár úrról" - a szokatlan elnevezés a szerző demokratikus pedagógusszemléletére vall. Az ötödik levelezés és - rendhagyó módon - eredményes küzdelem a vízügyi hivatallal. Az ötödik pályatársi ajánlás egy vele rokon lelkű induló költő verseihez. A hatodik beszámoló Huszárik Zoltán és Dobai Péter leányvári látogatásáról. A hetedik élményrögzítés egy villámlátogatásról a szexpiacon. A nyolcadik helyzetjelentés a tarthatatlan pestkörnyéki tömegközlekedésről. A kilencedik megemlékezés Csengery Dénesről, aki példásan emberséges hangú jellemzést írt a szerzőnek egy főiskolai leányhallga- tóról, akinek Sárándi udvarolni kívánt. (Vajon mi lett vele?) A tizedik mértéktartóan megírt naplójegyzet egy olyasféle élethelyzetről, amelyet Arthur Miller Gyújtópont című kisregényének lincskörülményeihez hasonlítanék. (Mértéktartó, mert nem tart számot a mártíromságra és nem tart kezében fegyverként baseball-ütőt vagy teniszrakettet.) A tizenegyedikben arról tudósít, hogy mit jelentenek neki a könyvek, a jó ifjúsági regények (például Verne) meg a magyar és a világirodalom klasszikusai. A tizenkettedikben fölidézi a kirobbanóan tehetséges Páskándi Géza és a számomra is boldog emlékezetű Száraz György, Nagy László alakját. A tizenharmadikban folyóiratszerkesztői múltjából villant föl mások által és több szempontból is megemlegetett képeket. És így tovább. Nem baj, hogy nem regény ez, inkább előkészület lehetne egy jó életregényhez, amely így, vázlatos alakban is érdekesebb, mint egy csomó regénynek föltüntetett identitáskeresés, amely nem vezet sehova. Pedig az, amit fontoska módon ilyen pszicho- logizáló szóval illettem, nem idegen Sáránditól. Ö is önmagát keresi minden lapon, ő is elég sokat „lelkizik", és hol alul-, hol pedig túlértékeli magát. Ehhez képest meglepően sok valódi értéket mutat föl, miközben árva mivoltában eredetét nyomozza, kiegészítő felét keresi a nőkben, szövetségeseket kutat és talál, majd veszít el a tetőfedő szakmában, az irodalmi és művészeti életben, különböző okokból nehezen közölhető írásait publikálni szeretné, és kitartóan, de az önsorsrontás hendikepjével nehezítve útját, kergeti a hírnevet, a dicsőséget. Mert mindez együtt van írásaiban: a deviancia tüneteit derűs önmegbocsátással, de szépítgetés nélkül vállalva áll előttünk mint magányos közéleti ember, félig Csengey Dénes, félig Ladányi Mihály utódaként, de - szívből remélem - szerencsésebb kimenetellel. Ezekkel a nevekkel nem akarván őt beszorítani valamilyen skatulyába, egy harmadik elődjét is szeretném fölemlegetni. A harmadik előd nem más, mint Illyés Gyula, akinek egykori népszerűsége - főként irodalmi berkekben - mostanában mintha alábbhagyott volna. Különösen azé az Illyés Gyuláé, akinek egy mondását mostanában többször emlegetik gúnyosan, mint példaképnek járó tisztelettel. A mondás - mely több változatban is leíródott Illyés tollával, illetve elhangzott az elektronikus sajtóban - lényegében úgy hangzik, hogy nálunk, Magyarországon a vízügyi dolgokért is a költők felelnek. Poéngyártó 95
