Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Szathmári István: Hány nyelv van a világon? (A világ nyelvei című lexikonról)
Szathmári István Hány nyelv van a világon? A világ nyelvei című lexikonról 1. „Dél-Afrikában is ünnepük a millenniumot" címen cikket olvastam a Magyar Nemzet 1999. június 19-i számában. A cikk arról szól, hogy Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetője Pretoriában kétoldalú kulturális munkatervet készített elő, és hogy az ott élő magyarok szervezésében meg fogják ünnepelni a mi millenniumunkat. Aztán többek között azt is olvashatjuk, hogy a Dél-afrikai Köztársaság lakói „tucatnyi nyelvet beszélnek, irodalmi műveik angol, africaans és főleg zulu és xhosa nyelven születnek". Kérdés, milyen nyelv az az africaans, a zulu és a xhosa, egyáltalán hogy kell kiejteni a nevüket. Nos, az Új Magyar Lexikonban egyiket sem találjuk meg. De viszonylag részletesen tájékozódhatunk róluk „A világ nyelvei" című, az Akadémiai Kiadó gondozásában ez évben megjelent impozáns lexikonban (főszerkesztő: Fodor István, 1700 lap). Innen megtudjuk, hogy az africaans (kiejtése: afrikánsz, jelentése: afrikai) Németalföldről, Hollandiából a gyarmatosítások korában, pontosabban 1652-től Dél-Afrikába települt buroknak a nyelve, és hogy ez a déli germán nyelvek csoportjába tartozik. Megtaláljuk itt aztán e nyelv részletes leírását, a történetét és azt is, hogy most hányán beszélik. A zulu meg a bantu nyelvek délkeleti csoportjába tartozik, a Dél-afrikai Köztársaság egyik nemzeti és hivatalos nyelve 1996 óta. Hétmillióan beszélik. Ez esetben is megtalálható a nyelv leírása. A xhosa (magyarul a xosza kiejtés elfogadható) szintén a bantu nyelvek délkeleti csoportjának a része. Ugyancsak egyik nemzeti és hivatalos nyelve 1996 óta a Dél-afrikai Köztársaságnak. Erről is sok mindent megtudhatunk a lexikonból. De felmerülhet - éppen Bács-Kiskun megyében - az a kérdés, hogy milyen volt a kunok nyelve, mikor szűnt meg létezni, és milyen szavak maradtak meg utána. Vagy Kecskeméten hagyománya van az eszperantónak, így kérdezhetnénk: mi jellemzi ezt a nyelvet, mennyire van elterjedve, hogyan fejlődik, pontosabban hogyan fejlesztik. Aztán mostanában többen megpróbálkoznak - persze furcsállható módon - nyelvünket a sumérral, sőt a japánnal és más nyelvekkel kapcsolatba hozni. Akkor viszont előtolul a kérdés, milyen nyelv volt egyáltalán a sumér, és milyen nyelv a japán. És arra is kíváncsi lehet valaki, hogy egyáltalán hány nyelv van a világon. Nos, ezekre és számtalan más hasonló kérdésre gyors választ kapunk az említett lexikonból. 2. De vajon miért merülnek fel mostanában sokkal nagyobb mértékben efféle kérdések a nagyközönség körében is? Röviden ezt válaszolhatjuk: egyszerűen azért, mert a technika szinte felmérhetetlen eredményei következtében - mondhatnánk - összeszűkült Földünk, megkisebbedett a világ. Hiszen repülővel órák alatt elérhető a Föld bármelyik pontja, és a turizmus keretében az emberek bejárják csaknem az egész világot. Sőt, ki sem kell otthonról mozdulni, a televízió révén „élőben" látjuk az egzotikus vidékeket, az Öböl-háborút: mindent. Továbbá az Internet révén kapcsolatba kerülhetünk távoli földrészekkel, az ottani lakosokkal, az egész világgal. Csoda-e hát, hogy az embereket érdekli más népeknek, népcsoportoknak, embereknek a nyelve is, amely egyáltalán lehetővé teszi a velük való érintkezést, a róluk szóló ismeretek megszerzését és így tovább. 3. Hogy a világ nyelvei iránt való fokozott érdeklődést alapjaiban megérthessük, minden bizonnyal érdemes lesz legalább röviden szólni a nyelvnek, ennek a valójában isteni csodának, emberi mivoltunk talán legfőbb jellemzőjének a jelentőségéről, fő sajátságairól, eddigi kutatásának a legkiemelkedőbb eredményeiről és közben az anyanyelv fontosságáról. 91
