Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Nagy Gáspár: Amikor a gall kakas négyszer kukorékolta el magát (Volt egyszer egy foci VB, anno 1998)
kedvencem, a cselgi/áros és pengeárus Ortega emberelőnyben kiállíttatja magát, rögtön utána jön a holland büntetés négyzetre, azaz győzelemre emelve: a rendes játékidő utolsó percében egy csaknem pályahossznyi F. de Boer-ívelés után Bergkamp jobbról, az ötös sarkáról jobb külsővel szétszaggatja az argentin álmokat... Szegény, beforgatott Ayala...! És persze - ezen a meccsen — kapufatördelő Batistuta, Ortega... no meg a fáradhatatlan Verón, hogy kifejezzem argentinszimpátiámat is. Fegyelmezetlenség, szerencse... Bizony a horvátok nyolc közé jutását is csodának tartottam, s legutóbb is valami csodát emlegettem, ha a németekkel megvívandó mérkőzésük eredményét latolgattam. A csodát láthattuk! Mondhatni megalázták a tíz emberrel küszködő, többnyire balszerencsés öregfiúkat. Sukerék nagy focisták, s azt is tudták, hogy Köpke ezen a világbajnokságon különösen nem szereti a lapos, kicsit pattogó, sarok felé tartó lövéseket. Ilyesmikkel tesztelték előbb, majd Suker „szemtelenkedte" össze szokásos gólját, amit megtalált még a franciák ellen is. De ez az árva, szép gól most kevés lett. így is nagyszerű csapatuk van a horvátoknak! Azt hiszem, ők lettek a legeredményesebb meglepetés-csapat. A holland-horvát bronz-meccs meglehet, színvonalasabb lesz, mint a vasárnapi döntő. Bizony én a horvátoknak szurkolok... A döntőt pedig, hiába a gyönyörű hazai pálya St. Denisben, mivel nem a magyar csapattal kerültek szembe (mi az utóbbi három vébét sikeresen elkerültük'.), a brazilok nyerik, emlékezetes gólokkal, könnyedén. A franciák... vajon így gondolják-e? Es. Nem így gondolták. Egy évvel később jártam újra Párizsban. (Tizenegy év után, a VB-re, sajnos nem küldtek ki! Örök harag, sporttársak!) A kis copfos kedvenc, a szőke Petit mosolyog még ránk minden plakátról, meg a kopaszodó Zinade, aki két fejesével mattolta az erősen-harmatosan játszó brazilokat. (Ronaldo sérülten, betegen vánszorgott a pályán.) A franciák ezt a vébét meg akarták nyerni. És meg is nyerték. Kész. Nem lehet többet mondani. Párizs ünnepelni akart. Mert nagyon tud és szeret ünnepelni. És hogy ünnepelt! És nem felejt! Ilyen egyszerű ez. Szóval: HAJRÁ MAGYAROK! (1998-99) 85
