Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Nagy Gáspár: Amikor a gall kakas négyszer kukorékolta el magát (Volt egyszer egy foci VB, anno 1998)
3. Nyolcszög (mondja izgatottan a másik lányom) Mondhatni szerencsésen (infarktus, megvakulás, válás és egyéb finom csapások nélkül) túl vagyunk már 56 vébé meccsen! De még 8 hátra van, pontosabban előttünk. Ha addig még bírja a tévénk! (Amúgy a meccsek izgalmát fokozandó: az előreklámban Knézy Jenőt a nagyon bájos Kiss Kingára cserélték, s ez jó jel, mert talán négy év múlva már hölgyek is közvetítenek.) A talpon maradt derék 8-ak játékosai most két napot pihennek, közben edzői ráolvasást (vagy prémiumlatolgatást hallgatnak), s nem mondhatják közönyösen, hogy nekik aztán nyolcl A nagy dráma, a spanyol armada után, elérte az egyre jobban belelendülő angolokat is. Hiába a megtalált zseniális kis Nelson admirális, a kölyök Owen (csak decemberben lesz 19 éves!) pazar góljai, hiába a hősies védekezés, a falklandi vesztesek megint odavágtak. Igaz, csak 11-es párharcban kényszerítették térdre a játék nagyobb idejében tíz emberrel küzdő britteket. Mert a deli Beckham kormányos tán meg akarta mutatni a vörösesbarna Victóriának a Spice Girls-ből (egy, az angolokkal nagyon szimpatizáló hölgy, szurkolótárs szíves közlése), milyen szépen tud zuhanyozás előtt is mosolyogni. Viszont a most csak 11-est értékesítő Batistuta lehozása (pihentetése) majdnem végzetes lett. Biztos vagyok abban, hogy a legjobb cselezőgép, a pehelysúlyú Ortega adott volna neki egy-két kihagyhatatlan passzt. Valahogy úgy, ahogy a robotember Verőn gurított Zanetti elé, és csak lőni kellett a „lóvá tett angol sorfal" mögül a tehetetlen Seamannak. (Emlékezzünk a kissé pufók svédre, Brolinra, aki négy éve? ugyanezzel a fondorlattal őrjítette meg a román védőket!) Bizony a románok... Festett szőkeségük infantilizmusa, úgy látszik a selejtezőbéli utolsó, szintén gyatra meccs után teljesen fölszívódott... és enyhe napszúrásra utaló kóválygást adtak elő. Mintha csak a Crajova tartalékcsapata lézengett volna a pályán! A horvátok így könnyen megmutathatták a szerbeknek, hogy ki is megy az exkluzív 8-asba a valahai Tito-birodalomból. No, ide azért szerencse is kellett, meg Suker bal lába. Hidegvérrel kétszer is ugyanoda lőtte a liest, hogy legalább az egyik érvényes legyen. És a jugók is meghaltak a hollandok szorításában. Bár az egyenlítés még valahogy sikerült nekik, s amikor egy talált 11-essel tán győzhettek is volna, akkor Mijatovics hanyagul szétforgácsolta a felső lécet. Ezt már nem tudták kiheverni, szinte szükségszerű volt a hollandok, bár kicsit szerencsés, győzelmet jelentő második találata. A jugók aztán lelkileg föladták, a sztárok megszeppent fiúcskák lettek. Pedig a nigériai zöld sasokat és a plávikat vélték sokan a vébé két meglepetéscsapatának... Negatív meglepetés... „A dánok, a dánok, a dánok ördögök..." énekelhetnék az afrikai zsonglőrök rossz álmukban a szőke hercegekről, a Laudrup testvérekről, meg a gólvágó, ismeretlen debütánsokról. Ahogy az öregebb Laudrup egy lábtengós, vagy inkább egy pimasz, strandon alkalmazott hanyag mozdulattal beemeli a pöttyöst a tizenhatoson belülre... És ahogy az éppen először labdába érő Sand fejjel elviszi a labdát az egyik rutinos hátvéd mellett, majd egy sanda csellel kapura fordul, s véd- hetetlenül bevágja a bőrt a jobb alsóba. Szegény Rufai kapus itt egyáltalán nem 82
