Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (IV. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

jóval a város fölött. Mivel nem ismertük a tengert, nem tudtuk, hogy az ilyenkor szokásos monszun ragadott el minket, s még szerencse, hogy ide hajította ki csónakunkat, mert elvihette volna a Perzsa-öbölbe, Pakisztánba vagy Indiába is. Csakhogy egy ilyen utat egyikünk sem élt volna túl - elpusztultunk volna a szomjúságtól, vagy egymást faltuk volna föl éhünkben.

Mindannyian kimásztunk a csónakból, és félholtan elterültünk a homokon. Képtelen voltam megnyugodni, kérdezgetni kezdtem az összesereglett embereket, hogyan juthatnék a városba. Egyiküknek volt egy motorbiciklije, vállalkozott rá, hogy bevisz. Illatos, zöld alagutakon át, banánfák, mangófák és szegfűszegfák között haladtunk. A forró levegő szárította rajtam az inget és a nadrágot - mindenem fehér és sós volt a tenger vizétől. Egy óra múlva a repülőtérre értünk, arra számítottam ugyanis, hogy ott megtalálom Karúmét, aki majd segít, hogy eljussak Darba. Egyszer csak észrevettem, hogy a kifutópályán egy kis repülőgép áll, kabinjába pedig éppen Arnold pakolja befelé a holmiját. A repülőgép szárnyának árnyékában Feliks ácsorgott. Amikor odafutottam hozzá, rámnézett, köszönt, majd így szólt:- A helyed üres. Rád vár. Ülj be!

(Folytatjuk)

Fordította: Szunyán Erzsébet

75