Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Poszler György: Műfajok határán (Sándor Iván két évtizede)
zetébe a korszak esszéinek legfőbb gondolati hozamát. A Rocinante nyomában pedig esszésor a modern regényről. A regényíró önértelmezése. Önmagyarázata és önellenőrzése a másik műfaj e szempontból is termékeny közegében. A hat regény tagolása viszonylag könnyű. Az első öt, a Ködlovastól a Tengerikavicsig egység. A szefforiszi ösvény egészen más. Valami újnak a kezdete. Az ötkötetes regényfolyam tartalmi-jelentésbeli-, de nem poétikai-regénytechnikai egység. A tartalmi-jelentésbeli egységet a kelet-közép-európai szövevény művészi elemzése jelenti. Nemzedékünk, a háborút és diktatúrákat, forradalmat és megtorlást átélt nemzedék alapélményéről van szó. Egy nehezen átlátható, még nehezebben kibogozható szövevényben élünk. Amelybe mindenki belegabalyodott. Azonosságaiban-azonosság- vesztéseiben, szerepeiben-szereptévesztéseiben mélységesen megzavarodhatott. Vagyis hóhérból áldozattá, üldözőből üldözötté, kirekesztőből kirekesztetté, győztesből vesztessé válhatott. És természetesen fordítva is. Azonosság - és szerepcserékben - olykor többször egymás után. Ez pedig az első lépcsőben a tájékozódás elbizonytalanodása. A második lépcsőben a személyiség felmorzsolódása vagy megsemmisülése. Mindezt a szövevény mozgatja. Benne a szereplők nem teszik a dolgokat, hanem történnek velük a dolgok. A tulajdonképpeni tárgy tehát a szövevény természetrajza. Önmozgásának törvényszerűsége. Benne az ellapult sorsok önkénytelen, kívülről, a szövevény által meghatározott alakulása. A szövevény történelmi és földrajzi határait pedig az öt regény pontosan körülírja. Két évszázad. A XVIII. század végétől a XX. század végéig. És a szélesebb értelemben vett régió. Köztes-Európa. Kelet és Nyugat között. Nemcsak a Duna-táj. Mert a keleti határ akár Szentpétervár is lehet. A nyugati határ akár a Rajna-vidék is lehet. Ekkor és itt önmozog a szövevény vastag pókhálója. A reménytelenül beleragadt sorsokkal. A poétikai-regénytechnikai különbséget öt egyértelműen megkülönböztethető epikai megoldás jelenti. Méltán mondja a szerzőről a kritika egy része. Minden új mű új narrációs megoldás, új elbeszélői pozíció. Tizenhárom év alatt, a Ködlovas ('83) és a Tengerikavics ('96) között kísérletezi ki e variációkat. A szövevényregények jelentésbeli és poétikai rétegei egyaránt a sorozat darabjainak szoros egymásra építettségében bontakoznak ki. Az első, a Ködlovas a majdnem tradicionális realista regény sajátosságaitól indul. Lineáris-kronologikus rendben előadott cselekménnyel, változatlan elbeszélői pozícióval. A második, A századvégi történet egyetlen bejárható és bejárandó téridőt teremt. Váltakozó elbeszélésmóddal és elbeszélői pozícióval. A harmadik, az Arabeszk idősík- és elbeszélésmód- váltások egymást folytató-keresztező sorával hozza létre a szövevény több évtizedes történetének elbeszélői kereteit. A negyedik, az Átváltozások kertje helyszínek, jelképrendszerek és szerkezetelemek kavalkádjában nem kibontja, hanem regénytechnikailag is összebogozza, amit a történelem a sorsok szeszélyes kanyaraiban összebogozott. Az ötödik, a Tengerikavics pedig átlépi a műfaji határokat. Egyrészt családregény, egyes szám első személyben, az elbeszélő-hős emlékeiből és emléknyomozásaiból összeszőve. Másrészt esszéregény, az értekező elemző alapállásából megszólalva, átfogó korszakértelmezésekből és teoretikus meggondolásokból összeszőve. Ráadásul úgy, hogy emlékezés és elemzés, vallomás és értekezés egyetlen epikai boltozat tartópilléreit alkotja. E poétikai-regénytechnikai változatok építik fel a regényfolyamot. Amely mindvégig arról szól: mi történt itt velünk évszázadok alatt, e tágabban értelmezett régióban. És hogyan és miért történhetett? Csupán a regények hangulatát megadó, jelképes színvilág változik. Ez pedig maga is sűrű jelentést hordozó. Cellák és vallató szobák áthatolhatatlan feketéje. Országutak kereket leragasztó, őszi sarának barnája. Kora tavaszi tájak olvadó hórétegének szennyes félfehérje. Barlangok sötétségébe bevilágító napsugár derengő sárgája. Vidéki temetők sírköveinek 18
