Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Csajka Gábor Cyprian: Hard-Kier, 1999. (40-47) (versciklus)
dég szállodai szobáját alaposan átkutatták ("a behatolást és a célszobában tartózkodást a szállodai SZ[igorúan]T[itkos]-tiszt biztosítja. Az akciót végrehajtó brigád, miután meggyőződött a munka végrehajtásához szükséges feltételek meglétéről, átvizsgálja a [Vendég] és felesége csomagjait és személyes használati tárgyait. Szükség esetén a náluk megtalált anyagokról fotót készítenek"). Belügyes rafinéria 1959 nyarán a belügyesek azon fáradoznak, hogy valamiképpen elérjék a pártvezetésnél: engedélyezzék, hogy eljárást indíthassanak a népi írói eszmekörhöz tartozó, általuk jobboldalinak tartott személyek ellen. Hollós Ervinék ekkor - embert, pénzt nem kímélve - már két éve gyűjtötték a terhelőnek vélt adatokat. Munkájuk hatékonyságát növelendő lehallgatókészüléket kívántak beszerelni az egyik megfigyelt lakásába. Egy másik alkalom arra kellett, hogy megteremtsék a telefonlehallgatás technikai feltételeit. Nagy volt a család, a feleség többnyire otthon tartózkodott: nehéz volt a belügyeseknek olyan alkalmat találniuk, amikor senki sincs otthon. Megszervezték tehát ezt is. Az egyik családtag, a tizennégy éves fiú két rendőrségi idézést is kapott. Az első különösen bizarr ügy volt. A rendőrség tettenért az utcán egy prostituáltat, aki éppen lakására akarta csalni a kiskorú fiút. Az ügy tisztázására rendelték be a fiút és anyját a rendőrségre. A ledér nőszemély a rendőrség embere volt, a megszervezett jelenet csak arra kellett, hogy biztos helyen tudják a két családtagot, amíg ők a lakásban „dolgoznak". A második ügy jóval kisebb fantáziára vall. Azzal gyanúsítottak egy kisiparost, hogy a nyári szünet alatt illegálisan foglalkoztat diákokat, köztük a megfigyelt fentebb már említett fiát is. A beidézetteknek nem volt nehéz bizonyítaniuk, hogy fogalmuk sincs, ki az adócsaláson kapott munkáltató. A rendőrségen elnézést kértek tőlük a tévedésért, közben persze III/III-as kollégáik kihasználták az értékes órákat, amikor senki sem volt a lakásban, s beszerelték a lehallgatáshoz szükséges készülékeket. Elégedettek lehettek az eredménnyel: a „főpróbán" azt rögzíthették magnószalagra, hogy az édesanya körbetelefonálja az ismerősöket a két abszurd sztorival. Sem a hívóban, sem a hívott felekben nem merült fel, hogy mindkét akciót a titkosrendőrség szervezte. Tiltónévjegyzék A tiltónévjegyzék arra szolgált, hogy a határon belépésre jelentkezőket, mindenekelőtt az emigráns magyarokat, ne engedjék be az országba, ha a nevük szerepel a BM által karbantartott névjegyzékben. 1974 nyarán Nagy József - nevezzük így - hiába akarta átlépni Hegyeshalomnál az osztrák-magyar határt, nem kapta meg a beutazási engedélyt. A Yale Egyetemen tanító orvos- professzornak fogalma sem volt, mi az elutasítás oka, hiszen csaknem tíz évvel korábban már járt egy rövid ideig Magyarországon, s akkor semmi kifogás nem merült fel ellene. Meg volt győződve arról, hogy valami félreértés áldozata lett. Panaszos levelet írt a New York-i magyar konzulnak. Az elutasító válaszra így reagált: „Természetesen tisztába vagyok vele, hogy szigorú jogi szempontból nincsen igényem arra, hogy döntésüket indokolják. Ugyanúgy önöknek is tisztában kell lenni avval, hogy azok a bizalmas értesülések, amikre az ilyen döntések támaszkodnak, néha igazak, néha nem; néha azok államérdeken alapulnak, néha kicsinyes személyi érdekeken, amik egy alattomos rosszakarótól származhatnak. Megismétlem szilárd meggyőződésemet, hogy elutasításom a Magyar Népköztársaság közérdekét tekintve alaptalan. Kell módjának lenni, hogy kifogásuk lényegét a titok109
