Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Vajda Miklós: Az öreg író meg az ifjú vándor
a horvát királyságot, majd leszámítva az egy-két évszázadig tartó török hódítás miatti fel- osztottságot is - változatlanok maradnak kilencszáz esztendeig. Szent István határkövet jelentő esztergomi megkoronázása Krisztus után 1000- ben - akár Nagy Károlyé a Szent Péter Bazilikában 800 karácsony napján - egyike a szerencsés tájékozódási pontoknak, amelyek segítenek eligazodni ebben a káoszban. A nomádok vonulása azonban még mindig nem ért véget. Azt már láttuk, mit műveltek 1241-ben a mongolok, hogyan perzselték föl Béla király országát. A lakatlanná tett sivatagot benépesítendő, Béla behívott egy újabb sztyeppéi hordát, a kánokat6, akik vadságban túltettek még a besenyőkön is. Óriási számban telepedtek le a Síkságon, s hogy megszelídítse őket, Béla egy kún herceglánnyal házasította össze a fiát, de hiába, mert a barbárok hatalma egyre nőtt, és az ország már-már visszacsúszott a régi pogány barbarizmusba. Végül az Árpádok bátor és bölcs dinasztiája is fogyatkozni kezdett. Mikor 1301-ben az utolsó árpádházi király is meghalt, jogos örököseik, a nápolyi Anjouk léptek a trónra, és a kiváló Anjou királyok sorának csúcsán Louis, vagy Lajos, a Nagy, föltámasztotta az országot. Újjáépítésbe fogott, és egy ideig a molnárfecskék nemzedékei ugyanazok alá az ereszek alá térhettek vissza minden évben, és a gólyák sem romokat találtak régi fészkeik helyén. Ám a színfalak mögött, a takarásban, már készülődtek jelenésükre a törökök. *** A szentjánoskenyérfa alatt széthajtogattam a térképemet: a Duna felé, délkeletnek igyekvő Tisza folyó kanyargott az útvonalam mentén. Fölfigyeltem a keleti partján elszórtan látható helynevekre: Kúncsorba, Kúnszertmartón, Kúnvegytöke, és így tovább. Az első szótag, a „Kún", úgy tetszett, Cumant jelent, s az egész vidéket még most is úgy nevezték, hogy „Nagykunság", vagyis Great Cumania. Az innenső parton, déli irányban valamelyest különböző nevek sorakoztak: Kiskunhalas, Kiskúnfélegyháza, Kiskúndorozsma. „Kis" annyit jelent, hogy „kicsi", s ezek a helyek a Kiskúnság, azaz Little Cumania nevű vidék falvai voltak. Szóval, itt végezték hát a kúnok! És mi több, az útvonalamhoz még közelebb, ezeknél is különösebb helynevek sorjáztak: Jászboldogháza például, alig pár mérfölddel északabbra, aztán kissé távolabb Jászladány, Jászapáti, Jászalsószentgyörgy, és még sok más... Itt az első szótag egy még váratlanabb és ősibb bevándorló népet idézett. Az iráni nyelvet beszélő jazigokat, a Herodotus által említett szarmaták egyik ágát, az Azovi tengermelléki szittya területen látták először, a Krisztus előtti harmadik században. Egy részük nyugatra vonult. Mithridatész szövetségesei voltak - Ovidius emlegeti őket Fekete-tengeri száműzetésében - , és a Duna meg a Tisza közén, éppen ott, ahol leszármazottaik végül megtelepedtek, sok bajt okoztak a rómaiaknak. Pontosan tudjuk, hogyan néztek ki ezek a jazigok, mégpedig Marcus Aureliusnak a Piazza Colonnán álló oszlopáról. A dombormívú harcosok - sőt, még a lovaik is, le egészen a csüdszőrzetig - pikkelyes páncélt viselnek, akár a tobzoska, ez a páncélos hangyász. Gerelyük már nincsen, és a hírhedt pártus módra, a nyeregben hátrafordulva nyüaznak, megfeszített ijjal vágtatnak fölfelé körben az oszlopon. Vajon hagytak-e más egyéb nyomot is itt a Síkságon? Valami elhalványult, furcsa szokást, különös arcvonást, nyelvi morzsát, megmaradt szólást? A Balkánon még meg-megcsillan itt-ott a besenyők s a kúnok némi emléke; de ez a teljes nép, úgy látszik, eltűnt, akár a lidércfény, s csupán helynevek jelzik, hol foszlott a semmibe. Pedig volt idő, amikor szétszórva jelen volt az egész féltekén, a Duna partjaitól a ködös Oxusig s a charismiai pusztaságig. * ** 6 Honi folyójuk, a szibériai Irtisz mentén „kipcsákoknak" nevezték őket, Dél-Oroszországban pedig „polovci"-nak, s innen a dances polovtsiennes az „Igor hercegiben. 47
