Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Beke György: Citromfák Köröstárkányban
Adja meg jutalmát, ahogy érdemelte. Élt 24 évet, meghalt 1919. ápr. 19-én. Nyugodjék békében." A dátum ismétlődik, néhol jól kiolvasható: 1919. április 19-e, másutt csak ennyi: 19..., a többit a közönyös idő vagy rémült kezek tüntették el... Tárkány temetőjében, ezen a domboldalon 81 fejfán, sírkövön csonka, megcsonkított a halál dátuma. Közülük 67 férfi és 14 nő sírján, leányokén, fiatal fiúkén. A szomszédos Nyégerfalván 17 halottat temettek el, egyazon napon érte őket az orozó halál. Összesen 98 sírkövet illet meg a dátum: 1919. április 19. Akkor, a temetés után fel is írták mindegyikre. A húszas években azonban a román csendőrőrmester kihirdettette: ha valakinek a családi sírkövén ez a dátum szerepel, azonnal tüntesse el. Mert ez a dátum lázítás! Államellenes izgatás, börtön jár érte! Tárkány népe ért a kőművesmunkához is. Az emberek maguk mentek ki a sírokhoz. Volt, aki félelmében eltüntette az egész dátumot. Volt, aki csak a hónapot és a napot vakarta ki a kőből. Mások tették magukat, de meghagyták a számokat. Különböző sírokban pihentek az áldozatok, családok szerint, ezért aztán néhol fennmaradt a vádló dátum, az ellenőrző csendőrszem sem vett észre mindent... * Mikor először jártam Tárkányban, a nyolcvanas évek elején még élt egy szemtanúja a drámának: Gyulai Ferenc bácsi. Nyolcvan esztendős volt akkor, túl is járt már; azon az április napon tizenöt éves. Háza belső szobájában beszélgettünk. Járni alig tudott már. Csontkopás. Mióta pedig a szobájába szorult, még jobban átélte az elmúlt időket, még keservesebben kínozta az emlékezete.- Nagyapám, Gyulai István volt akkor a bíró Tárkányban. Már harminckét esztendeje viselte ezt a tisztséget. Az emberek szerették. Ő volt a bíró a híres választások idején is. De nem voltak itt akkora verekedések, mint ami elterjedt rólunk az újságokban.- Azt írta volt Ady Endre, hogy maguk nem a szomszédos román falvak jelöltjét, Vasile Lucacit támogatták, ez volt a neve ama bizonyos Lukács Lászlónak, hanem a függetlenségi párti Kardos Árpádot, érte verekedtek. Nagyot sóhajtott. Mintha személyes fájdalma lenne a költő téves ítélete.- Tudja... Mondjam-e? Azért is elmondom. Másért haragudtak reánk a környező román falvak lakói. Mert mi jobban tudtunk élni. Tárkány a kolhozvilágban is gazdagabb a szomszédos faluknál. Itt mindig szerettek dolgozni. Nem a másét lesték, hanem a magukét gyarapították. De ezért le kell öldösni minket? Ezt üzenték a szomszédos román falukból: hogy lesz itt majd hadd el hadd! Lett is, Istenem, a háborúban se lehetett borzalmasabb! Gyulai Ferenc bácsi úgy emlékezik, hogy a románok a magyar vörösek miatt haragudtak rájuk. Mivel lepaktáltak velük. Pedig valójában nagyon féltek a vörösöktől.- Itt mi mindenkitől féltünk. Olyanok vagyunk, mint a szigetre szorult erdei vadak, amelyek nem tudnak úszni, körülöttük nő a víz, egyre csak nő és érzik, hogy bele fognak fulladni a vízbe. Hadtörténészek, magyarok és románok egyaránt a Tárkány környékén lefolyt harcokra vezetik vissza az április 19-i vérengzést. Bizonyos Constantin Kiritescu könyvében az áll, hogy Rasoviceanu ezredes csapatai a Fekete-Körös völgyében egy magyar kadétegység ellenállásába ütköztek. Ez az egység - ismeri el a román hadtörténész - „különös hősiességgel harcolt és nagy veszteségei voltak." 54
