Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Beke György: Citromfák Köröstárkányban
Nagy hír volt ez. Emberemlékezet óta nem esett meg, hogy tárkányi lányt máshová vigyenek férjhez. Vagy másunnan jötthöz menjen feleségül. Szatmári Eszter, aki az egyik első „tanult leány" volt Tárkányban, kevésbé törődött az előítéletekkel. Szerette Bozóki Lászlót, hozzáment feleségül. És ezzel a tanácselnök a falu szemében „tárkányivá" lett egyszerre. A szívek is megnyíltak előtte. Közös összefogásra soha nem kellett nógatnia az embereket. Villanyt vezettek be a faluba, vízvezetéket, művelődési házat építettek. Egyikmásik gazda úgy rászokott a jó víz ízére, nem sajnált ártézi kutat fúratni az udvarára. Ez már nagy győzelem volt a hagyományos tárkányi garasosság fölött. (1964-ben megkérdeztem Bozóki Lászlótól:- Mi volt a legnehezebb a maga számára itt?- A meggyökeresedés.- Mit tekint egyéni kudarcának?- Mikor meg akartam szaladni innen. Vonzott a szép váradi otthonom, a kényelem. Arra gondoltam, hogy egykori társaim az üzemben könnyebben élnek, és ami fő - városon élnek.- Mi volt a legnagyobb öröme Tárkányban?- Mikor először látszott meg a munkám eredménye. Én az üzemben azonnal észrevettem, ha valamit jól csináltam vagy nem.- És itt?- Ennek a munkának későre érik be a gyümölcse. De most érik.- Magánélete?- Volt olyan esztendő, hogy nem jutott ilyesmire idő. Most már jut. Festegetek. Szeretem ezt a tájat. Játszom a gyermekekkel. Két kislányom van.) Orvosi parancsra költözött be Váradra. Szívbeteg lett. Nyugdíjas. Mi maradt Bozóki László után Tárkányban? A tanácselnök a nyolcvanas évek elején $tefan Varga. A falusiak szerint „bicegős" ember. Nem láttam sántikálni. Egy öreg tárkányi - mikor ezt mondtam neki - felnevetett:- Hát a neve? Nem? Egyik fele ilyen, a másik olyan. A Varga lehetne magyar is.- És a lelke, a gondolkodása?- Az a $tefannal tart. „Még mondja valaki, hogy a tárkányiak nem székely ősöktől származnak?" - mosolyogtam magamban. Stefan Varga láthatóan tisztelte az elődjét:- Nekem csak folytatnom kellett, amit Bozóki megkezdett. Jó csapáson haladhatok. Egy asszony, nevét nem mondja meg:- Mikor itt volt, szidtuk. Most dicsérjük. Erélyes volt, de amit megígért, azt be is tartotta. Cseterki Csaba:- Nekem csak jó emlékem maradt Bozókiról. Még lakást is ő szerzett nekem, az első napokban, mikor még ismeretlen voltam itt. Egy gazda:- Ha valaki elmaradt a beadással, képes volt letérdepeltetni. „Itt most proletárdiktatúra van!" Ez volt a szólása. Lőrincz Péter, hatvanesztendős, felesel ezzel a véleménnyel:- Ez a letérdepeltetés egyszerűen nem igaz. Követelte a beadást, őt is szorították, de emberséges volt mindig. Meg tudta különböztetni az embereket egymástól, hogy ki milyen s mit érdemel... Váradon találkoztam a nyugdíjas Bozóki Lászlóval. Mondtam neki, hogy Köröstárkány- ba megyek. Majd meglátom, hogy mit üzennek neki egykori „alattvalói". Úgy várt vissza, mintha a családjáról hoznék híreket... 52
