Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 2. szám - Marno János: Irgalmasok; Ikerkertek; Önmarcangolás; Éjszakai járat; Alma; Fejhús (versek)

Irgalmasok

Irgalmas ég. Csak úgy mondod. Nem értesz alatta semmit, kabátod szárnya vékony, mint a jég. Valaki (vén troth) nem akar rálépni, hát felhajtja, és úgy ereszkedik le oda melléd. Nincs remény. Megengedi. Tehát ö sem kérdez, ahogy te sem kiáltozol, megengedi? Mondja egy másik (nő). S sóhajt, hogy tényleg nincs remény, illetve ha volna is, őt az nem illetheti. Bőrét borzolja, talán, de kedélye akkor is, ott is, érintetlen marad. Egyetér- tetek, a troth a doktorra panaszkodik még.

Egy őszi nap, mikor a gyep összepakolva ég.

Ikerkertek

Álmodban megdúsul és elfhérül a hajad. Kínkeservvel próbálod megértetni magad anyáddal, anyád Imlott, a húgod őrült, ott tisztogatja egy ecsettel a csontokat a romkertben. Honnan látod: ez nem merül fel. A sportpálya egy szintben helyezkedik el a kerttel, így hát felülről nem adódhat esélyed. Alulról meg képtelenség volna, szószerint. De hátliogyha elutaztásl egy másik helységbe, hol ápolják a hagyományokat, anyádat boldoggá avatják az egészségügyben, s te csak állsz, újjászületésed küszöbén, a húgod útjában.