Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Kertész Ákos: Az örökség (Történelmi regény. Vázlat)
ják venni a partizánokkal a kapcsolatot. Ahogy az üknagypapája harcolt a császáriak ellen, ő ugyanúgy fog harcolni a Hitler német hordái ellen, mondta költőien, csak anyukája érzett a szívében jeges rémületet, hogy ez a fiú megőrült. És fölhívta Nándi bácsit, és szemrehányást tett, hogy minek kellett elmondaniuk Gézának ezt a negyvennyolcas honvéd üknagyapát. Joga van ismerni a családja történetét, mondta Nándi bácsi. Akkor beszélj vele, mert nem normális, még valami bajt hoz magára, ha így halad, börtönbe kerül vagy egyszerűen fölkoncolják az utcán. Nándi bácsi el is jött, és rábeszélte Gézát, hogy ne csináljon semmi őrültséget, Géza meg is ígérte neki. Én nem akarok hősi halált halni, mondta. Én csak méltó akarok lenni a negyvennyolcas honvéd ükapámhoz: ő sem halt hősi halált. Én csak le akarom győzni a németeket. Te, egyedül? - kérdezte Nándi bácsi. Ki mondta, hogy egyedül? Hát nincsenek szövetségeseink? A Szovjetunió, Amerika, Anglia és a Tito partizánjai? Kapcsolatban állsz velük? - kérdezte Nándi bácsi komolyan. ígérd meg, hogy amíg föl nem veszed velünk a kapcsolatot, semmi marhaságot nem csinálsz. Dek- kolsz, és nem tűnsz föl senkinek. Stimmt? Stimmt - mondta Géza, és Nándi bácsi megnyugtatta Villányi Lilit, hogy nem lesz semmi baj. Nem is volt semmi baj október tizenötökéig, a Horthy féle kiugrási kísérletig. Közben, október legelején levelezőlap jött Géza édesapjától, Ferenctől. Ez állt rajta: „Újvidéken önállósítottam maga. Vigyázzatok ti is magatokra, mindenkit csókol: Feri, Apu". Hurrá! - ordított Géza, aki hiába volt korához képest bölcs, koravén fiú, a család legidősebb (itthon maradt) férfitagja, tehát Ferenc távollétében a család feje, akkor is csak egy tizenkét éves kölök volt - örömében indiántáncot járt, és azt ordította, hogy zengett tőle az egész zsidóház: „partizán lett az Apu, a Tito partizánja!"; amíg Anyu le nem térdelt előtte, és összetett kézzel, mintha az Istenhez imádkozna, nem könyörgött neki, hogy hagyja abba, mert ha ezt valaki meghallja, elvihetik és agyonlőhetik az egész családot. Géza lecsillapodott, de a magatartását megváltoztatta az a tudat, hogy nemcsak az ükapja volt negyven- nyolcas honvéd, de az apja is Tito-partizán, és még dagadóbb mellel járt, még büszkébb volt, és még elszántabb. Egy negyvennyolcas honvéd ükunokájának és egy Tito-partizán fiának hősként kell viselkednie; alább nem adhatja. Apja partizán mivoltára azon kívül, hogy az ó-szerbiai Bor városát, Újvidéket és a szerb partizánokat, az apját és Titót Géza meglódult fantáziája összekapcsolta, semmi bizonyíték nem volt. Géza mindenesetre élvezte a szabadságot, melyben vakmerősége folytán része lehetett, de semmi balhét tényleg nem csinált, híven Nándi bácsinak tett ígéretéhez, mert a magyar partizánokkal a kapcsolatot fölvenniük (Jóskával együtt - természetesen), nem sikerült. Október tizenötödikén szép nyárutó volt, melegen sütött a nap, minden ablak nyitva állt, és minden ablakból a rádió kiáltotta világgá a Kormányzó szavait, hogy a háborút a németek elvesztették, további vérontásnak semmi értelme, a magyar hadsereg vegye föl a szövetséges szovjet hadsereggel a kapcsolatot, és 14
