Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Kertész Ákos: Az örökség (Történelmi regény. Vázlat)
Kertész Ákos Az örökség Történelmi regény. Vázlat Amikor Klein József (egyesek szerint Jakab) beállt honvédnak, nem gondolt az ükunokájára. Arra gondolt, hogy a negyvennyolcas forradalom kitörését követő antiszemita zavargások után, végre fölfogták ezek a buta magyarok, hogy a magyar zsidók komolyan gondolják, hogy ők is magyarok. Mózes hitű magyarok. Klein József ugyan már itt született, de a nagypapája még odaát, Oroszországban, és épp eleget mesélt otthon a kozák pogromokról ahhoz, hogy az egész ópécskai Klein família örüljön neki, hogy befogadták őket a magyarok, és hogy őszintén hálásak legyenek új, választott hazájuknak, Magyarországnak, és ezt be is akarják bizonyítani. De ez annak idején egyszerűbb volt, Klein József (egyesek szerint Jakab) voltaképp nem akart bizonyítani semmit, azt csak a család magyarázta bele később. O csak azt tudta, hogy híre ment: jön a muszka! Mármost muszka vagy kozák: ez az Oroszországból menekült zsidónak egyre ment. Ha utánunk jön a muszka, akkor bizony fegyvert kell fogni, és miután a magyar szabadságharc katonai vezetői föleszméltek végre, hogy minden fegyverforgatóra illetve tábori felcserre és kirurgusra szükség van a haza védelmében, és elfogadták immár honvédnak az egy esztendeje jelentkező zsidókat is, hát József (Jakab) fegyvert ragadott, és minthogy ő nem doktor volt, csak pék, nem tiszt lett belőle, hanem egyszerű közlegény. De így is büszke volt magára, pedig nem ismerte Petőfi versét, hogy Tiszteljétek a közkatonákat, /Nagyobbak ők, mint a hadvezérek; egyszerűen jó érzés volt egy zsidó péknek, hogy magyar honvéd lehet. Józsefet a világosi fegyverletétel után bezu- páltatták büntetésül a Monarchia hadseregébe, ahonnan csak tizenkét év letöltése után kapta meg az obsitját. Harminchét évesen nősült meg, még pont jókor, hogy összekalapáljon tizenkét echte magyar zsidógyereket, hiszen egy volt vörös sapkás magyarságát már csak nem lehetett megkérdőjelezni. Egyik utódja (unokája vagy dédunokája - ez éppoly bizonytalan, mint a saját neve volt; mert egyik iraton József, a másikon Jakab szerepelt, de azt ki lehetett deríteni, hogy e kettő ugyanaz a személy), szóval az egyik ópécskai Klein fiú aztán Ópécskáról először Aradra, majd Óbudára költözött, ott valamiképp, valószínűleg nejének, Schönstein Irmának, pontosabban a Schönstein lány hozományának köszönhetően, megalapította a későbbi patinás hírű Kálmán pékséget Óbudán, mert mint magát magyarnak valló zsidóember, Klein Salamonról egyenesen Kálmán Sándorra magyarosította a nevét. 8
