Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - Lovász Andrea: Gyermek – irodalom (diskurzusváltozatok)
adó, Budapest, 1967. - Nagy Attila: Az olvasás változó „arca", in: Új Forrás, 1994/7. - Nagy Attila: Mi lesz veled, olvasó? (Olvasásszociológiai- és lélektani tanulságok), in: Gyermekirodalom, Helikon Kiadó, 1999. 10 Más kérdés, hogy az irodalmi, a kritikai kánon és a kiadói tervek, kánonok között teljes a diszharmónia. A különböző kánonok kialakulásának, egymáshoz való viszonyuknak az értelmezése azonban meghaladja e dolgozat kereteit. 11 Cs. Nagy István: Gyermek és ifjúsági irodalom, Tanárképző és Tanítóképző Főiskolák, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994. 12 Bognár Tas: Elemzések a gyermek és ifjúsági irodalom körében (Regények, Meseregények), Tanár- és Tanítóképző Főiskolák, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995., 11. 13 Gyermekirodalom, Szerk. Komáromi Gabriella, Helikon Kiadó, 1999. 14 Uo. 11. 15 Uo. 13. 16 Uo. 255. 17 Dr. Kolta Ferenc: Az ifjúsági irodalom történetének néhány elvi problémája, in: A Pécsi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1963/7. 18 Csukás István: Kiből lesz a jövő közönsége?, in: Kritika, 1999/3. 19 Bár ha az „öncélú" szórakoztatás, a mulattatás is pedagógiai cél - azaz a gyerekeket meg kell tanítni önfeledten szórakozni, örömszerző tevékenységekre is -,akkor a pedagógiai szempont prioritása motiválható. 20 Bognár Tas, i.m. 14. 21 Fehér Klára: Az iskola ábrázolása..., in: Csillag, 1952/4. 22 Szepes Erika: Egy mese mélyrétegei, in: Holmi, 1999/10. Megjegyzendő, hogy Horatius idézett Ars poeticájában található a következő mondat is: „Mint erdő ősszel, hervadt levelét ha lerázza, / hullnak a régi szavak, leköszönnek a régi korokkal" (Horatius: Ars poetica, in. Horatius összes művei, ford. Bede Anna, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989., 330.). Azaz a XVIII. századi irodalomértésig Horatius mérvadó volt ugyan, de az ún. modern éppen ezeket a megkövült evidenciákat feszíti szét, illetve más olvasási stratégiákat épít ki: megszünteti az irodalom kétpólusúságát. 23 Terry Eagleton, i. m. 16. 24 Horgas Béla, Levendel Júlia, Trencsényi László: A gyerekek másképpen olvasnak, Minerva, Budapest, 1976., 89. 25 Drescher Pál definíciója szerint a gyermekirodalom „szabad gyermeki olvasmány", nem tévesztendő össze az iskoláskönyvvel. Drescher Pál: Régi magyar gyermekkönyvek (1538-1875), A Magyar Bibliophil Társaság Kiadása, Budapest, 1934., 8. 26 Létezik olyan vélemény, mely szerint a kalandregényeknek fordulatos története van, részletgazdag világis- meretet adnak, a hősökből hatalmas érzelmi erő árad, sok bennük a játékosság, a humor - s az sem elhanyagolható szempont, hogy a kiskamaszok e regények segítségével tanulnak meg folyamatosan olvasni, ha segít benne az iskola, ha nem. Továbbá ,,[a] jó ponyvában pedig, akárcsak a jó irodalomban, alapvető követelmény a személyesség, az egyéniség varázsa, a felismerhető, megkülönböztető stílus." Horgas, Levendel, Trencsényi: i. m. 88. 27 Vargha Balázs: Gyermekirodalom, Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ, 1964., 4. 28 Az „ajánlott irodalom" kifejezés ugyan több szabadságot feltételez, mint a „kötelező irodalom", de a két kifejezés ugyanazon könyvcímlistát jelöli, és a két fogalom csak megnevezésében különbözik, valójában egy a jelöletük. Bár kizárólag felszínes változást jelentene, még csak az sem mondható, hogy az utóbbi kikopott volna a köztudatból, hiszen nemcsak iskolák használják, hanem jónéhány könyvtárban, könyvesüzletben is megtalálható a felirat. 29 Mindemellett tagadhatatlanul létezik minden szempontból értékes gyermekeknek készült irodalom. 30 Csak néhány „definíció értékű" mondat a könyvből: „A meseregény átmeneti vagy inkább kisegítő műfaj az olvasáspedagógia számára." (110.), „A robinzonád több-kevesebb művészettel megírt kalandregény." (140.), „A modern gyermekirodalom a valóban kortárs műveket jelenti. Nem egyszerűen azokat, amelyek a jelenkor vagy a félmúlt, azaz az elmúlt néhány évtized szülöttei." (172.), „[Nemes Nagy Ágnes] Weöres Sándor Tündérének volt valóságos mása férfi- vagy még inkább komputeraggyal." (184.), „A mese és a meseregény veretes irodalmi műfaj." (207.) A felsorolás szinte a végtelenségig folytatható. Az irodalomelmélettel, irodalomtudománnyal, kritikával, esztétikával foglalkozó szakemberek felelőssége kétségtelen. Érthetetlen viszont, hogy ez a könyv - bármiféle szakmai vagy egyéb lektorálás nélkül - a Helikon Kiadó Universitas sorozatában jelenhetett meg, Irodalomtudomány cím alatt, olyan kötetek társaságában, mint Northop Frye vagy Roland Barthes munkái. 31 Drescher Pál: i. m. 7. 32 Hans Robert Jauss: Esztétikai tapasztalat és irodalmi hermeneutika, in: uő. Recepcióelmélet - esztétikai tapasztalat - irodalmi hermeneutika, Irodalomelméleti tanulmányok, Osiris Kiadó, Budapest, 1997. , 142. A gyermekirodalom jelenkori recepciójára is érvényes megállapítás teljes szövege a következő: „Az esztétikai 101
