Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - Lovász Andrea: Gyermek – irodalom (diskurzusváltozatok)
életkori sajátosságai miatt, hiszen az „értő irodalomolvasás" erőltetésével éppen a gyermeket, a gyermekit „irtjuk ki", másrészt esztétikai tapasztalatának egyoldalúsításával éppen mi korlátozzuk irodalom-művészet befogadásában - magyarul: elidegenítjük az irodalomtól. Ennek (olvasás)szociológiai hozadéka evidens, „attól reszketünk, hogy az ész egyoldalú tornáztatása, merőben csak az intellektus hizlalása által nem nevelünk-e belőlük koravén, fáradt, tépett, kapkodó, szétfolyó, meg nem emésztett tudományuk szövevényében botorkáló, tájékozódni képtelen embereket."33 (Az irodalom feleslegességének - mára már tényként létező - szemlélete szintén e túlhajtott racionalizmus, pragmatizmus közvetett hozadéka.) A Csukás István által fentebb megszólított felnőtt- és pedagógus társadalom felelőssége ilyenképpen nemcsak a születendő gyermekirodalmi művek minőségének tekintetében nyilvánul meg, hanem a már létező művek recepciójában is. Ha egy irodalmi mű értelmezése a fabula docet megfogalmazását célozza, másrészt teljesen figyelmen kívül hagyja a „pad alatti" olvasmányokat, azaz feltétel nélkül elutasítja azokat, akkor az irodalom információhordozóvá devalválódik, és a világban való tájékozódási alapelveket, normákat a Micimackó- menedzsmeiit, Hogyan legyünk sikeresek? jellegű könyvekből is kézhez kaphatja (tételesen megfogalmazva) a (gyerek)olvasó. így nemcsak az irodalom pragmatista szempontú megközelítése válik az irodalom egyedül „nyereséges" megközelítési módjává, hanem a gyermekirodalom jelenidejű befogadásgyakorlata- és szintje a (szép)irodalom és minden más olvasható információforrás összemosását is eredményezi. (A kortárs irodalomelméletek, művészetfilozófiák ugyan végtelenné tágították a művészet, az irodalom határait: e szerint a kontextus szerepe döntő abban, hogy mit tekintünk irodalomnak, művészetnek.32 Normatív szempontból megoldást jelenthet ez a fajta meghatározás: gyermekirodalom az, amit az irodalmi művek összességéből iskolai irodalomórákon feldolgoznak, illetve, amit gyermekirodalomként olvastatnak.) A gyermekirodalom recepciójának - mind az olvasó gyerekek, mind pedig a gyermekirodalmi művek irodalomkritikai feldolgozását végző felnőttek esetében - intellektuális egysíkúsága ismét a gyakorlati szempontú fogalomdefiníció tarthatatlanságát eredményezi, ti. a „hivatalos" (iskola, szülők: felnőttek által ajánlott és a gyerekek által olvasott) és a „pad alatti" gyermekirodalom teljesen elszakad egymástól. Még az előbbivel elsősorban kognitív szempontú feldolgozásban találkozik a gyerek olvasó, addig az utóbbit pusztán élvezetből, a gyönyörködtetés kedvéért, örömszerző tevékenységként olvassa.33 Összefonódni látszik a pedagógiai, illetve esztétikai, és a kognitív, illetve emocionális síkon történő feldolgozás problémája. Míg az iskola elsősorban az irodalmi művek értelmezési tekinti feladatának - annak érdekében, hogy a gyerekkel felfedeztesse az ún. lényeget, mondanivalót, tanulságot -, addig a gyerekek saját olvasmányaikat saját érzelmi és intellektuális szükségleteik és képességeik szerint szabadon élik meg - néhol a reflexiós szint teljes hiányában.-3^ A gyermekirodalmi alkotások többségének értékvilága, eszmeisége, a pedagógiával való szoros összefonódás eredményeképpen, azaz elsősorban a „feldolgozás" miatt elavult, érzelmileg, intellektuálisan megközelíthetetlen a gyerekek számára. A klasszikusnak tekintett gyermekirodalmi művek nagy része éppen azért válik csupán „kötelezővé", mert elsősorban azokért a (maguk idejében revelatív értékű) „eszmei mondanivalókért" olvastatjuk, amelyek a mai gyerekek számára teljesen idegenek. Másrészt a „hivatalos" klasszikus gyermekirodalmi művek nyelvezete is akadályt jelenthet a művek és a (gyermek)olvasó tényleges kommunikációjában. Az irodalmi kánonok kérdése természetesen megkerülhetetlen, de ha a gyermekirodalom fogalmának meghatározásánál a gyakorlati szempontoktól nem tekinthetünk el, akkor szükségessé válik a fogalom intenzióját képező címlista „frissítése". Annak ellenére, hogy Pósa Lajos korabeli irodalmi felértékelése mára megváltozott, és hogy a Flóri könyvét35 sem tarthatjuk már irodalmi értékekkel rendelkező gyermekkönyvnek,36 művek és szerzőik irodalom történeti rangja megkérdőjelezhetetlen. A gyakorlati szempontú fogalomértelmezés tehát csak abban az esetben funkcionális, ha a „hivatalos" gyermekirodalom integrálja azokat a „pad alatti" műveket is, amelyek valójában a gyerekek olvasmányai. Természetesen ez az integráció nem jelenti az eddigi klasszikusok teljes körű le-, illetve kicserélését, csupán a fogalom extenziójának szélesítését. Lehetnek a valamikori kalandos regények, „indiános könyvek", Star Wars-történetek is a gyermekirodalom részei. A gyermekirodalom konzervativizmusa befogadástörténetéből is kiolvasható: nem vesz tudomást a „felnőtt" irodalomtudományban bekövetkező változásokról - mintha nem is lett volna recepcióesztétika, hermeneutika, pszichoanalitikus iskola, dekonstruktivizmus stb. Példaértékű a témában Bognár Tas már idézett 96