Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - Legenda Szilágyi Domokosról (Összeállította: Albert Zsuzsa)
Péterfy László: - Az lehet. 1962 vagy 63-ban és Szászrégenben tanítottam ott egy művészeti iskolaféleségben. Egyszercsak, legnagyobb meglepetésemre, olyan estefele kinézek az ablakon - volt egy albérletem, elég tisztességes, ami azt jelenti, hogy volt egy kis előszoba és egy nagyobb szobácska. Kinézek az ablakon és egy ismerős, imbolygó alakot látok, aki sántikálva jön végig. Ez Magyarrégenben van, ha valaki ismeri Régent, Pap Laci remélem, igen. Baktat, kiderül, hogy gyalog jött Marosvásárhelyről, ami negyvenkét kilométer. Megérkezett vonattal Bukarestből Marosvásárhelyre, arra a bizonyos klinikai beutalásra, ami általában három-négyhavonta történt, és nem volt egy leje sem. S eljött Szászrégenbe. Ott volt vagy két-három napot, arra már nem emlékszem megint csak, hogy miről beszélgettünk, költészetről biztos nem, mindenféle egyébről, elvittem szászrégeni hírességekhez, és jó barátaimhoz, többek között Osváth Sárikához, akit Attila nagyon jól ismer, marosvásárhelyiek igen, mert magyar tanárnő volt valamikor a negyvenes években a református kollégiumban, és engem ott tanított egy évig, ami felejthetetlen élmény volt egy tízéves gyerek számára. József Attila verseket ott hallottam életemben először és felejthetetlenül mondani Osváth Sárikától. És hát akkor levittem Osváth Sárikához Szilágyi Domokost. Ott nagyon érdekes beszélgetés volt, persze nem tudom felidézni. Szakolczay Lajos: - 1976-ban az Új írásnál együtt dolgoztam Kalász Marcival, aki egyszer csak kibökte: szeretne Kós Károllyal megismerkedni. Nekem akkor már bejárásom volt a kolozsvári házba, feleségestül felcihelődtünk, és olyan jól sikerült a látogatás, hogy hajnali háromkor még beszélgettünk, Kós Károly nem akart elengedni bennünket. Ennek az útnak volt egy másik döbbeneté: a Szilágyi Domokosnál tett látogatás. Kérdeztem a barátaimtól, miképp van Szisz? Meglátogathatom-e? - Hát nem túl szerencsés odamenni - hangzott a válasz. Ám a messziről jött embert nem kötik a tilalmak. Minthogy én eléggé szerettem Szilágyi Domokost (és talán egy picit ő is szeretett engem) föltételezem, nem lesz abból baj, ha mi, magyarországiak váratlanul betoppanunk. Délután öt-hat óra lehetett, megyünk fel a monostori negyedben lévő tömbházi lakásba. A lépcsőházban félhomály, de nagy nehezen megtaláltuk az ajtót. Nyomjuk a csöngőt, hosszú ideig senki sem nézett ki. Már majdnem eljöttünk, de egyszer csak hirtelen kinyílik az ajtó, és szintén a félhományban - lakásban is félhomány, és a lépcsőházban is fél- homány - megjelenik az ajtórésben Szisz. Fürdőköpenyben. Hirtelen ránéztem, és olyan meggyötört arca volt, azt gondoltam, valami miatt sírt. Sok másodpercig álltunk ott, elég sután, a lépcsőházban. Megérezhette a tanácstalanságunkat, s gondolatolvasóként így szólt: „Nem sírtam, egy hétig nem volt a tömbházban melegvíz, végre ma adtak, és az egész család lefürdött. Gyertek be! Nincs kedvetek meg- fürdeni?" Természetesen mindenki tiltakozott, én, mivel eléggé szeretem a humort, és nem kevésbé a barátomat is, azon nyomban azt mondtam: „Szisz, én megfürdök." Igen? Te megfürdesz?" Annyira örült, hogy felkiáltott: „Akkor hozom neked a törülközőt!" Annyira ki volt éhezve a szeretetre, hogy az is élmény volt számára, ha valakit a hirtelen előtörő melegvízzel és egy törülközővel megkínálhatott. Én szépen megfürödtem, megtörülköztem. Bementem a szobába, és órákig beszélgettünk. Csíki László: - Úgy döntött egyszer, hogy meg fog tanulni angolul. Sokan döntöttünk így. Ettől olyan boldog lett, hogy elment, vett magának egy üveg bort. Hogy ő fog tudni angolul, jaj de jó lesz. Ezt ugye sokan megcsináltuk már, de a vicc az benne, hogy ő meg is tanult. Kolozsvári Papp László: - Csodálatos fordításokat csinált. Nem tudom milyen szinten beszélt, de azt hiszem, hogy Carlylet fordítson, épp elég gyakorlatra volt szüksége. Csíki László: - A Peter Pant meg egyenesen gépbe fordította, ennyit az angol tudásáról. Albert Zsuzsa: - Hallatlan nyelvi fantáziája van, az eredeti verseiből is lehet látni, tulajdonképpen a nyelv minden rétegét ismerte. Csíki László: - írt ő románul, angolul, franciául verseket. 73
