Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - Podmaniczky Szilárd: A végzet alkonya (irodalmi forgatókönyv)
esett volna eltévedni. (A benzinkutas a félig vonalkázott füzetre bukva alszik.) Egy idő után nem tudtam eldönteni, a fagy vagy a ragyogás dermeszti a lábam, vagy valami megérzés, hogy kisiklott a vonat... - olvassa magában a lovas, mély, színes hangokon, arcán a táncoló lányok árnyéka suhog. * Éjszaka van. A matróz és a kéményseprő a tűz körül ülnek valami erdőben, már amennyire ketten körbe lehet ülni, a föléjük hajló ágakon valamilyen kis bajnoki érmek lógnak. Csipesszel bélyegeket nézegetnek, keresik rajtuk a vízjelet. Amin van, azt félre teszik egy dobozba, a többit vissza. A bélyegek közt akad néhány szép nagy bélyegblokk is (nagyobbak, jól láthatóak!).- Te - mondja a kéményseprő -, biztos, hogy jó csere volt ez?- Miféle cserére gondolsz - mondja a matróz.- A bélyegekre - mondja a matróz. - Ha ezek értékesek, nem hiszem, hogy csak úgy elcserélték volna arra a sok kacatra.- Mi mást tehettek volna? El kellett cserélniük. Azért mentünk oda, hogy elcseréljük. Nem? - mondja teljes bizonyossággal a matróz. A kéményseprő fölnéz, mintha félne valamitől, fülel. „Egy nyílvessző homályosan sodródó háttér előtt vadul röpül."- De ha nekünk nem sikerül elcserélni semmire? - mondja a kéményseprő.- Ne kezdd! Mindent el lehet cserélni. Nem csak az az értékes, amit ellophatnak tőled, mint múltkor a bélyegzőpárnákat... Jól van, ez most egyelőre nem kell senkinek... - mondja a matróz, lezárva az ügyet. Az erdőből delfinhangok, csivitelés, mormogás hallatszik, hasonló, mint amiket a benzinkutas hallott. Rémülten fülelnek. A matróz egy ezüstös óriáskondért dob a tűzre. Sötét. GONG A végzet alkonya 7. „Egy nyílvessző homályosan sodródó háttér előtt vadul röpül."- De ha nekünk nem sikerül elcserélni semmire? - mondja a kéményseprő.- Ne kezdd! Mindent el lehet cserélni. Nemcsak az az értékes, amit ellophatnak tőled, mint múltkor a bélyegzőpárnákat... Jól van, ez most egyelőre nem kell senkinek... - mondja a matróz lezárva az ügyet. Az erdőből delfinhangok, csivitelés, mormogás hallatszik, hasonló, mint amiket a benzinkutas hallott. Rémülten fülelnek. A matróz egy ezüstös óriáskondért dob a tűzre. Sötét. Egy rövid ideig csönd, aztán halkan ugyan, de közvetlen közelről valaki dobolni kezd az üst fenekén.- Hagyd abba - mondja suttogva, de határozottan a matróz. 23
