Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - Podmaniczky Szilárd: A végzet alkonya (irodalmi forgatókönyv)
Hirtelen erős szél támad.- Akkor szerencséje, hogy nem lett tengerésztiszt - mondja a lovas, fölkap a lóra és elvágtat a sötétbe, csak a lódobogást halljuk, ahogy távolodik a tűz fény- körétől. A golfozók mozdulatlanul állnak, szemük láttára egymás után lobbannak fel az éji tüzek a távolban. * Továbbra is éjszaka van, kivilágított benzinkút, teljesen néptelen, csak az öreg benzinkutas (alacsony, apószerű) engedi egy nagyobb kannába a benzint. Egy darabig nézi a futó számsort, aztán gondolkodva az égbe néz, eközben kikapcsolja a kézicsapot, nem folyik a benzin, tehát amíg az égre néz, addig a számsorok állnak. Ezt még egy jó párszor, mintha a futó számokról eszébe kéne jutnia valaminek, s minél tovább tölti a benzint, annál kevesebb esélye van, hogy eszébe jusson. Kertész-benzinkutas ruháján két fa ruhacsipesszel fölerősített papírfecnik, üzenetek, számok. Egy égrenézés után szimatolni kezd, majd oldalra fordul, a benzinkút mellett megpillantja a lovast, aki már kint van a nyeregből.- Gyere csak - biccent felé fejével a benzinkutas, aztán az égre néz. A lovas ott terem mellette.- Figyeld a számokat és figyeljél engem is, ahogy engedem a kannába a benzint - mondja a benzinkutas. A lovas teljesen egyszerűen, nem koncentráltan néz (megjegyzendő, a lovas soha nem erőlködik, de amit csinál, azt nem magabiztossággal, felsőbbrendűen, hanem türelemmel és figyelemmel, mert ez a célja: részt venni és figyelni!). A lovas figyel.- Szerinted ez az az érzés, amikor úgy tűnik, hogy egyszer, régen már átéltem, hogy ugyanígy pörögnek a számok, vagy ez csak azért van, mert túl régen dolgozok itt? - mondja a benzinkutas töprengve, mintha csak magához intézné szavait.- Engem akkor fog el ilyen, amikor valahogy elfáradok - mondja a lovas, s ettől összerezzen a benzinkutas.- Szóval, szerinted a fáradtság...., hogy fáradt vagyok... - mondja a benzinkutas kicsit nyöszörögve, levesz egy fecnit a csíptető alól és fölírja, hogy fáradtság. - Mondok én neked valamit: ez nem fáradtság. De nem is jutalom - teszi hozzá még, már megint magában beszélve, visszarakja a csövet, cipeli befelé a kannát. „Egy nyílvessző homályosan sodródó háttér előtt vadul röpül." A benzinkutas megáll, visszafordul.- Kártyázni vagy enni jöttél? - mondja a benzinkutas. GONG 12
