Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 12. szám - Bálint Tibor: Egy jólöltözött férfi (elbeszélés)
- Szervusz.- Egészségedre.- A lakatosoknál vagy?- Még mindig ott.- Én is. Hallgattak.- Igazán nagyon szép a kabátod. Olyan vagy, Gyula, mintha skatulyából vettek volna elő... Pecsenye fölkapta a fejét, Csury nevetett, és intett a pincérnek, hogy hozzon még két sört. Mire elindult haza, leszállt az este. Az ital elzsibbasztotta, könnyű kábulat ereszkedett rá, de már nem látta olyan csüggesztőnek a helyzetét. „Valamiféle úrikutyához hasonlítok - gondolta kuncogva. - Jó mosott illatom van, simára vagyok nyalva, de a hasam korog. Juj, rögtön elvakkantom magam!" És kacagni kezdett, zsebre dugott kézzel, támolyogva ment, mintha részeg volna. Otthon nem talált senkit. Leült a heverő szélére, tűnődött egy keveset, utána felállt, a szekrény háta mögül vastag szakácskönyvet vett elő, és izgatottan lapozni kezdte: tűzdelt borjúcomb... Eszterházy rostélyos... Sztroganov falatok... Fogas gombával töltve... Közben kihevült, a keze remegett, nemsokára azonban hangokat hallott, és ijedten visszaugrott a szekrényhez. Márta lépett be. Kedvetlenül nézett rá, és egy ötszázlejest vett ki a táskájából.- Hozz tíz deka párizsit vacsorára. Gyula elvette a pénzt, bután forgatta, majd erőt vett magán, és megkérdezte:- Tíz dekát?...- Igen, igen; de tőlem hozhatsz egy rúddal is. Aztán meglátjuk, miből váltom ki az új öltönyödet! És ahogy megvonta a vállát és legyintett, a férfinak úgy tűnt, mintha az anyósa állna előtte, negyven évvel megfiatalodva, kegyetlen arccal. A hentesüzlet zsúfolt volt, sorba kellett állnia a pénztárnál. A háttérben rózsaszín oldalasok ragyogtak, füzérben csüngött a szafaládé, s egy tányérban nagyszemű tepertő tornyosult, mint egy öl frissen nyílt szekfű. Gyula megigézve nézte, és nem tudta levenni róla a tekintetét. Csak akkor rezzent fel, amikor a pénztárosnő megkérdezte:- Parancsol? Benyújtotta a pénzt, tétovázva tartotta rajta a kezét, s ebben a pillanatban hatalmába kerítette a kísértés. Idegen hangon, szinte kiabálva mondta:- Egy kiló parizert, egy félkiló kenőmájast, és ugyanannyi tepertőt!- Másegyebet?- Persze, hogy másegyebet is: például füstölt oldalast és vajat! Ölébe rakta a csomagokat, megrakodva indult át a térségen. A kalapja félrebillent, és eszébe sem jutott, hogy összezsírozhatja a kabátját. A fölcsapó illatoktól majdnem elszédült; még ment húsz lépésnyit, de tovább nem bírta: leült a járdakőre, habzsolva enni kezdett, s közben a nagy élménytől eleredt a könnye... 8
