Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Ében (X. rész – fordította Szenyán Erzsébet)

őrület gyümölcse. Ilyenkor a történelmet olyan emberek alakítják, akik nem tudják, sőt, nem akarják tudni, mit tesznek, a nyilvánvaló megoldásokat undorral és haraggal utasítják el. Látjuk, amint rohannak saját vesztükbe, amint maguk készítik elő maguknak a hurkot, kelepcét, s többször gondosan még ellenőrzik is, elég erősek, megbízha- tóak-e azok a hurkok, kelepcék.

Doe utolsó órái a történelmet azon a ponton, abban a pillanatban láttatják, amikor az a teljes szétesés állapotába kerül. A tisztes, méltóságteljes istennő ilyenkor saját véres, szánalmas karikatúrájává alakul. Nos, Johnson golyószórói megsebesítik az elnököt, hogy ne tudjon elmenekülni, elfogják őt, hátratekerik, megkötözik a kezét. Aztán több órán át kínozzák. Történik mindez egy kis városban, ahol legális kormány uralkodik. Hol vannak eközben a miniszterek? Mit csinál a többi hivatalnok? Hol van a rendőrség? Az elnököt annak az épületnek a szomszédságában kínozzák, amelyet azok a nigériai katonák foglaltak el, akik a legális hatalom megvédésére érkeztek Monroviába. És azok a katonák nem is reagáltak? Nem érdekelte őket, mi történik? De ez mind semmi! A kikötőtől néhány kilométernyire állomásozik az elnöki gárda többszáz katonája, akiknek egyetlen feladatuk, létük értelme az, hogy az államfőt őrizzék. Közben ez az államfő reggel rövid látogatásra a kikötőbe indult, órák telnek el, s az elnökről semmi hír. A kíváncsiság sem ébred fel a katonákban, hogy mi történhetett vele? Hova lett?

Térjünk most vissza ahhoz a jelenethez, amelyben Johnson kihallgatja az elnököt! Johnson azt szeretné megtudni, hol van Doe bankszámlája. Doe jajgat, fájnak a sebei, egy órával korábban egész sorozatot lőttek a lábába. Valamit motyog, nem tudni, mit. A bankszámlája számát mondta? Egyáltalán, van neki bankszámlája? A nekidühödött Johnson azonnal levágatja Doe fülét. Miért? Van ennek értelme? Hát Johnson nem fogja fel, hogy a vér abban a pillanatban elönti az elnök hallójáratait, s hogy még nehezebb lesz vele szót érteni?

Jól látszik, mennyire tehetetlenek ezek az emberek, mennyire nem képesek megoldani egy helyzetet, hogyan rontanak el szép sorban mindent. Aztán vak dühvei megpróbálnak valamit helyrehozni. De lehet-e bármit is helyrehozni üvöltéssel? Kegyetlenkedéssel? Mások meggyilkolásával?

Doe halála után a háború folytatódott. Taylor harcolt Johnsonnal, ketten együtt a libériái hadsereg maradékával, s velük mindannyiukkal néhány afrikai ország intervenciós katonasága, amely ECOMOG néven a rendet volt hivatott helyreállítani Libériában. Az ECOMOG hosszú harcok árán elfoglalta Monroviát és közvetlen környékét, az ország többi része Tayloré és a hozzá hasonló bandavezéreké maradt. A fővárosban lehetett közlekedni, de 20-30 kilométer megtétele után ghanai, guineai vagy Sierra Leone-i katonákból álló őrszemek állítottak meg mindenkit - tovább nem lehetett menni.

Ott, tovább ugyanis maga a pokol kezdődött, amelybe még ezek az állig fölfegyverzett katonák sem mertek bepillantani. Az a terület a libériái bandavezérek kezén volt. Ezeket, a más afrikai országokban is szép számmal garázdálkodó bandavezéreket a fekete kontinensen általában a háború urainak, lordjainak - warlordsoknak - nevezik.

A warlord tulajdonképpen egykori tiszt, miniszter, pártfunkcionárius vagy más olyan pénzéhes, hatalomra vágyó, gátlástalan, kegyetlen, erős alak, aki, kihasználva az ország szétbomlását (amelyhez maga is hozzájárult), arra törekszik, hogy kihasít124