Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Kovács Sándor Iván: „Batu Kán pesti rokonai” és a „Tatárjárás” Halason
majd az Izsák nevezet járta, s elnevezték magukat törökösen a jóbarátok is: Resid efendi Vámbéry volt, Juszuf Budenz, Harun pedig Szilády. A mostohaapa mellett felcseperedett, az anyját is korán elveszítő Vámbérynek Sziládyék a családot jelentették. Resid és Harun baráti leveleit mintha két testvér írta volna. A nőtlen Vámbéry rendre Halason töltötte az ünnepeket; volt úgy, hogy Félegyházára kocsit küldtek elé, bundát adtak neki, ha „hideg éj sziszegett a pusztán". Nem egy Vámbéry-mű a halasi szőlőskertben készült; Szilády mamának egyszer negyvenkét töltött káposztáját ette meg együltében, s hálás volt neki pogácsa- és lepényremekléseiért. Csagatai Izsák pedig szinte cseregyerek lett Halason, mert Vámbéry nemcsak azért küldte Budenzzel Kiskunhalasra Pestről, hogy magyarul tanuljon, hanem hogy ő meg törökül beszéltesse Juszufot és Harunt; és mert Vámbéry is segítette világot látni Londonban és Párizsban Szilády Jancsit, Áron öccsét, aki bátyjával együtt nemrég még Arany János keze alá járt Nagykőrösön. A szereplők felvezetése és a „halasi tatárjárás" exponálása után lépjünk vissza a Pallas Nagylexikona Vámbéry írta szócikkéhez. A magyarok eredetét a Pallasban összefoglalni nagy megtiszteltetés volt. Vámbéryt nemcsak tehetsége és tekintélye, de sorsa is predesztinálta erre. Okos édesanyja térítette el az apja kijelölte úttól, a rabbinusi pályakezdéstől; „világias életpályát" szánt neki: Wamberger Hermann - ahogy a keresztségben hívták - a színmagyar Dunaszerdahely református iskolájában, majd a szentgyörgyi piaristáknál tanult. A szegénység azonban mind az érettségitől, mind az egyetemi tanulmányoktól megfosztotta Vámbéryt. Szerencsére nyelvzseni volt, nyelvtanítással kereste kenyerét, mind itthon, mind Konstantinápolyban, ahol nagy utazása előtt éveket töltött, és kapcsolatba került a Kossuth-emigráció tagjaival. (Itt vette fel új nevét is.) Fiatal diákként még tanúja lehetett 1848 forradalmának. Hallotta Kossuth egyik „érces szavú" szónoklatát, látott ellenforradalmi kivégzéseket, láthatta, amint tizenötezer győztes muszka átvonult Pozsony városán. Vámbéryt ez a látvány tette „a legelszántabb oroszellenes írók egyikévé az angol publicisztikában". Amikor perzsiai barangolásai idején Perszepoliszba jutott, egy ókori romépületre ezt írta fel: „Éljen a magyar!" Ez a túlfűtött magyarságtudat mozgatja Vámbéry Pallas Lexikonbeli Eredet-cikkét is. Azzal kezdi: „A magyarok alkottak a Kárpátoktól övezett ország tarka-barka népelemeiből politikai nemzetet, s a magyar elem az, amely politikai tekintetben mind e mai napig a vezérszerepet viszi." És azzal fejezi be: „az uralomra ter- mettség ezer veszély és viszontagság közepette is megmarad szilárdan, töretlenül, s szup- remációját még az idegen elemek túlnyomó többsége felett is megőrzi. Miután a politikai hegemóniát szerencsésen meg tudta tartani, [...] szellemi vezérség szerepében bátran és rendületlenül halad tovább." Ezt a publicisztikus hangvételt mindegyre ellensúlyozza a tudományos komolyság, amelynek végkövetkeztetése mégis túl reményteljesre sikerül: „Mint ural-altáji népszigetet, a szerencsés gondviselés három nagy néptenger érintkezési pontjára, a szlávok, germánok és románok közé helyezte a magyarságot, biztos oltalommal a nemzetiségi rázkódtatások ellen"... Alig telik el húsz év, és már körül is kerítenek bennünket a trianoni határhurkokkal a csonkává lett történelmi Magyarország új térképén. Több hitele van a Magyarok eredete belső érvanyagának. Vámbéry korrekt módon előadja, szótáblázatokkal, nyelvtörténeti érvekkel is szemlélteti, hogy „nemzeti mivoltunknak magva finn-ugor vagy pedig török-tatár eredetű-e". Hangsúlyozza, hogy „a török eredetű magyarsághoz még a testvér besenyők, kun, palóc és volgai tatár törzsek is csatlakoztak"; hogy „a magyarok, mint a jelenkor turkománjai, kipróbált, edzett harcosok voltak"; hogy „besenyők, palócok, volgai tatárok meg kunok egészen a XIII. század közepéig vándorolnak Magyarországba, hozzácsatlakozva az uralkodó magyar elemhez". Következésképpen: „a magyar nyelv az emberi élet legelső fogalmainak jelölésére túlnyomó részben ugor eredetű szavakat használ", jóllehet „a magyarságnak későbbi fejlődése és művelődése határozottan török-tatár jellegű"; ennélfogva „a magyarság nemzeti léte török és ugor ele69
