Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Kerényi Ferenc: Ibolyák Petőfitől
Az első dal - prológus, ars poetica (színháztéma, költészet együtt) Engesztelés, Népdal - a költői bemutatkozás novella I. Pál-napkor, Disznótorban - alkalmi költészet novella II. * *Színésztársamhoz - epilógus A versekkel a költő igyekezett bemutatkozni, és természetesen legjobb oldaláról. Ezért átemelte vagy átdolgozta ide korábbi, de jónak és fontosnak tartott költeményeit is. Itt van mindjárt a prológus, a már idézett Az első dal. Benne Petőfi nem kevesebbet állított, mint hogy - kettős programja jegyében - ő az első magyar színészköltő: Kit a dal istene Szent csókjával füröszt, Első vagyok, hazám, Színházad népe közt. Nem egyértelmű, melyik elszegődését tekintette Petőfi színészélete kezdetének: a lehetőséggel mindenesetre el-eljátszott. Az 1842. november 2-i Szeberényi-levélben („Most már harmadszor színésszé!") és az Úti jegyzetekben „bevallotta" az 1839. évi statisztáskodást; a Levél egy színész barátomhoz (1844 őszén) 1841 nyári vándorszínészéletét írja le, a Székesfehérvárott írott Első szerepem (1842. november) viszont a Szabó Jó- zsef-társulat tagjaként határozta meg játékszíni pályakezdését, holott szöveges, hosszabb szerepeket - éppen verse tanúsága szerint - már 1841-ben is játszott a Dunántúlon. Mosf azonban ez volt a fontos; Bajzának, aki egyszerre kapta meg az Első szerepem és Az első dal kéziratát, meg is erősítette, miért fontos számára az előbbi, nyolcsoros költemény: első fölléptemre emlékeztet." Petőfi büszke volt Az első dalra is: Szeberényinek is elküldte, március 5-én, ami arra enged következtetni, hogy nem sokkal korábban készült el vele, akkor pedig a Kecskeméten írott vers az Ibolyákba készült. A költeménynek furcsa utóélete lett: Petőfi életében nem jelent meg nyomtatásban. Bajza - nem tudni, miért - nem közölte Az első dalt az Athenaeumban (az Első szerepemet viszont igen), Szeberényi pedig egyenesen silánynak nevezte, s valószínűleg az életprogramja legérzékenyebb pontján bírált Petőfi ezért szakított végérvényesen volt iskolatársával. Az igazsághoz tartozik, hogy Szeberényi megőrizte a kéziratot, és a vers, apielyet Petőfi nem vett fel Összes költeményeibe, végül őáltala került a nyilvánosság elé, 1861-ben. Ami már most a vers valóságtartalmát illeti, van benne némi túlzás: a vándor- színészek műveltebbjei gyakran kényszerültek alkalmi köszöntők, búcsúversek, köszönetnyilvánítások megírására; ezek egy részét szórólapokon, színlapokon, zsebkönyvekben ki is nyomtatták. (Ilyen volt ez a hosszú időn keresztül Petőfinek tulajdonított, és éppen kecskeméti színészélete versemlékének tartott Emlény c. búcsúvers, amelyről azóta kiderült, hogy Barna Ignác A költő c. versének színészetre alkalmazott változata: „A színész útjain/ Virág s tövis terem...") Petőfi egészséges önbizalma, a magafaragta ember hite abban, amit éppen csinál, talán nem lett volna ennyire hangsúlyos, ha nem kellett volna ismét tapasztalnia a vándorszínészek műveletlenségét, alkalmatlanságát a nemzetnevelő művészi hivatásra. Az Ibolyák második és eleddig teljesen ismeretlen verse, az Engesztelés helyzetdal: a szalaggal, gyűrűvel, vallomással hiába kedveskedőre a durcás kislány csak akkor tekint szívesen, amikor az mások udvarlására indulna. Szerelmi évődése olyannyira általános, hogy nemcsak időhöz, de élő személyhez is nehezen köthető; biedermeier románc ez, 64
