Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Sümegi György: A kiskun Madonnák fölfedezése

Andrássy Kurta János a Bevezetésben munkája célját tűzi ki, jelöli meg így: „képzőművészetünk szellemének és kifejezési formájának magyarabbá tétele" - s ezért a kutakodás, az eddig együttes publikálásra nem méltatott művek összegyűjtése és közreadása azzal a valóságos céllal, hogy okulásul, a magyar plasztikai formakísérleteknél segítségül használhassák. A tanulságok, a művészi fölhasználhatóság miatt jelenti ki azt is, hogy a „népi plasztika bár szerves része a népművészetnek, mégis inkább a képzőművészet tárgykörébe tartozik." A népi szobrászatot két csoportra osztja:

1. díszítő jellegű, azaz a szoros értelemben vett népi szobrászat, ennek fő jellemvonása: az alkalmazott jelleg, „vagyis mindig valami gyakorlati tárggyal való kapcsolatos volta";

2. az alkalmazott művészet kötöttségéből kilépett művek, amelyek már nem gyakorlati, hanem kizárólag esztétikai jellegűek. Ilyen az ún. őstehetségművészet, a művészi igényekkel előlépő népi szobrászat, amely átmenet a népi művészet és a magas művészet között.

A könyv II. fejezetében Andrássy Kurta a népművészet szellemi sajátságairól értekezik. A III., Népi szobrászok c. fejezetben M. Horváth Antallal és Madarassy László Művészkedű magyar pásztorok című könyvében bemutatott egyes faragókkal (Nagy Pál Miklós, id. Kapoli Antal) foglalkozik. Az alkalmazott népi szobrászatról szóló negyedik fejezetben tárgyalja Molnár Mihály beretvatokjait, az emberfejet formázó dudákat és pásztorbotokat, Bagi Károly bognármester faragópadját.

A csillaggal elválasztott második részben, a fejezeten belül foglalkozik a vallásos élet tárgyaival, köztük tárgycsoportunkkal is. „A katolikus vidékeken szentképekkel, kereszttel, Mária vagy más védőszentek szobraival ékesítik a házak homlokzatát. Természetesen az ilyen szobrokat is a falu ezermestere vagy faragója készíti. Hogy ezen szobrok nem olyan tetszetősek, mint a templomok idegenből hozott szobrai, az nem baj. De talán nem is igyekeznek azokat utánozni. Erre példát láthatunk a »kiskun Madonnáknál«, amelyek valaha részben házak homlokzatán mint védőszentek, egy részük pedig a kiskunfélegyházi régi, ma már lebontott fatemplomban állottak." Andrássy Kurta a 18. század közepére teszi származásukat, kivéve az Ó-templom padlásáról előkerült „Holdsarlós Madonnát", amelynek „stílusa gótikus, arányai viszont a román stílust idézik. Ugyanakkor mozdulatában a barokk szobrok hullámosságát lehet érezni." Azt is jól veszi észre, hogy nagyon hasonlítanak egymáshoz, mintha egy kéztől származnának. Származásukat, rokonsági körüket a ruházatuk és a fejkorona alapján délszláv szentképek által befolyásoltaknak tételezi. Azt is jelzi, hogy a figurák mozdulatai a pátoszt és légiességre törekvést, barokkos idealizálást mellőzve „a magyar faji sajátságnak megfelelően természetes arányúak". Leltározó pontossággal írja le az egyik szobrot („mozdulata szinte bálványszerű, merev, zárt állású. A keze is zártan tapad a testhez és a gyermek lábához. Ruhája ugyanolyan, mint a többié (...) Az arca erősen mongolos." A csoporthoz tartozóként emleget egy Pietá-szobrot is. Végső konklúzióként állapítja meg, hogy a szobrok „egyszerű magyar parasztasszonyokat ábrázolnak". Állítása alátámasztására két vallásos éneket is idéz az emberi környezetbe vontán megénekelt Krisztusról és a Szent Családról.

Andrássy Kurta János könyvének utolsó, leghosszabb fejezete az őstehetség-művészet- ről szól, és jó minőségű fotótáblái (összesen LXXVI tábla) sorában hét kiskunsági Mária- szobrot fotón is bemutat. Ezek is jó alapjai a későbbi kutatásoknak.

Andrássy Kurta János könyve 1944 decemberében, „két héttel karácsony előtt" jelent meg - a második világháború végvonaglása, a magyarországi frontharcok idején. Keletkezésének körülményeit, a megírás, az anyaggyűjtés és a kötet összeállításának az indítékait a szerző egy hozzám írott levelében (1976. november 8-i keltezésű, tulajdonomban) így idézte föl:

„A magyar nép szobrászata c. könyvemet rendkívül zavaros körülmények között készítettem. A könyvben feldolgozott anyag töredéke az eredeti tervnek. Ugyanis a gyűjtő

29