Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Kozma Huba - Závada Pál: Iparosok és kereskedők Kiskunmajsa múltjában
a munkaszolgálatos behívások. Egyszer az egyiket hívták, aztán a másikat. Érdekes, hogy Pista bátyámat, aki a legidősebb volt (ő 1900-as), őt nem hívták, csak 1944-ben. Fölszabadult a Beck Jóskáéknál Halason, fölment Pestre, és Aczél Györgynél tizenhét évet töltött egyhuzamban. Aztán Sanyink is szakot tanult. Először vaskereskedő lett, aztán kitanulta a fűszert is, sőt a textilt is. Sanyi beteges volt és nem nősült meg. A Laci meg Szegeden járt iskolába, műbútorasztalos szakot végzett polgári után. Ekkor soha el nem hangzott egy zsidózás Majsán ezekben az években. Nekem volt egy pesti vőlegényem, egy zsidó fiú. Ez 1941-42-ben volt, akkor már a csendőrök kezdtek nagyon legénykedni Majsán. Elmentünk, mikor itt volt nyaralni a vőlegényem a Rádóczi-vendéglőbe. Ott volt az egész Fischoff-család, a Juhász Lojzi meg a Menyus. Jó barátok voltak, focisták is, mindannyian nagy focibarátok voltunk. Ez az én vőlegényem hegedűművész volt. Akadémiát végzett, elhozta magával a hegedűt is. Leült egy négy-öt tagból álló asztaltársaság a szomszédságunkba, fiatal csendőrtisztek voltak. A fene gondolta, hogy ezek kikezdenek velünk. Az Elemér elkezdett hegedülni, és a cigányfiúk mind bejöttek az ajtón és odaálltak hallgatni, hogy hogyan játszik. Olyan csodálatos zenét nem hallgathattak minden órában. Hogy bosszút álljanak ezek a csendőrök rajtunk, elkezdtek énekelni ők külön, másik nótát. Elemér úgy intézte mindig a dolgokat, hogy kísérte őket, ezzel megpróbálta kisimítani a dolgokat. Nehogy zűr legyen. De ők aztán rákezdték, hogy eregerberger-sósberger - minden zsidó gazember. Ez már több volt a soknál, fogtuk magunkat, lejöttünk a porondról. Még másik három keresztény fiú is jött velünk. Ahogy én eljövök az asztal mellett, valahogy olyat mondtam, hogy a szavakat már nem tudom visszaidézni, de olyan csúnyát mondtam nekik, hogy az egyikük fölugrott, és pofon akart vágni. Nem álltam meg, mentünk tovább, kiértünk az utcára, és amikor az iskolához értünk, két lövés hangzott el az utcán, de nem ért már bennünket, mert befordultunk azon a sarkon. Másnap - ez egy szombati este volt - jött egy csendőr, hoz egy névjegykártyát, amin az a csendőr fiatalember bocsánatot kér. Tehát, kedves kisasszony - írja le a névjegykártyán -, szeretne személyi rendelőt kérni tőlem, és bocsánatot kérni azért, ami tegnap este történt. Nem tudta, hogy mit csinál, egy kicsit be volt szíva, de szeretne személyesen is bocsánatot kérni. Rettentő puskaporos lettem, és azt mondtam annak a kocsisnak, aki ezt az üzenetet hozta, hogy mondja meg a gazdájának, hogy ne kérjen éntőlem bocsánatot, nem vagyok én az ő bocsánatjára kíváncsi. Nagyon nagyfiú voltam én akkor. Mert nem tudtam elképzelni, hogy a világon senkit nem bántunk, és akkor miért bántanak minket. És én rettentő hazafi voltam. Meg is kaptam érte sok minden jót, amiért olyan nagy hazafi voltam. így aztán nem lett randevú. De az Imre bement a csendőrlaktanyába, hogy följelentést tesz. A parancsnokkal mi jóba voltunk, mondja az Imre, hogy panaszt akar tenni. Azt mondja erre a parancsnok, hogy ide figyeljen, Fischoff úr, ne csináljon semmit. Elmondta, hogy ennek az apja kicsoda. Csendőrparancsnok volt Szegeden. Ne csináljon semmit, mert csak neki lesz igaza. No de ezt a fiút áthelyezték Majsáról, rögtön. Utána pár hétre rá eltűnt. Itt akkor már megkezdődött, 41-42-ben az a... 41-ben lezárták az üzletünket, elvették az iparengedélyt, lelakatolták a raktárunkat. Volt egy kis toll is benne, de mire hazajöttünk, már nem volt semmi. Nem mehettünk se piacra, se sehova. Engedély nélkül nem mehettünk. Elvették a rádiónkat is. Akkor állandó rettegésben éltünk 41-44-ig. Minden este járkáltak a csendőrök, és ha már hallottuk a csendőrlépteket az utcán, akkor: Na, már megint jönnek valamiért! Kezdődött a felvidéki és újvidéki ügy, a Beck Bellát akkor lőtték ott a Dunába, meg a testvérét is... Akkor annyira csúnya világ volt, mindenért megbüntettek bennünket. Ötven pengő, száz pengő. Nem is tudtunk ráadásul keresni. Akkor jöttek idegeneket keresni, kihúzták az összes kis fiókokat, keresték az idegeneket. (Részlet az Emerichné Fischoff Annával készült interjúból) (írásunk egy 1986-ban Kiskunmajsa társadalomszerkezete 1945-ig címmel írt dolgozat részlete.) 26
